Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1935

9 lúban. a párbaj-mániára vonatkozólag pedig különösen tartsad szem előtt Prohászka utolsó szavait: „Nincs más kódeksz, csak az evangélium." Ez a próbaköve az összes igazságoknak és erkölcsi tételeknek. Vagy megegyeznek az evangélium tanaival és akkor elfogadhatók, vagy ellenkeznek vele, és akkor elvetendők. Tertium non datur. Sub specie aeternitatis, az örökkévalóság szemüvegjén át kell nézni a dolgokat, akár egy Szent Alajos szigorú értékelésével is: „Quid hoc ad aeternitatem?" Mi ez az örökkévalósághoz képest? Mit ér ez az örökkévalóság szempontjából? Befejezem első levelemet. Cheops piramisának csúcsa messzire láthatóan az évezredekre szóló dicsőség magaslataiba tör. Ambíciód lehet földi dicsőségre vonatkozólag is. De jórészt és elsősorban mégis inkább az ideális javakra irányuljon. Gondolj arra, hogy a piramis—sírbolt. Minden földi út a sírhoz vezet előbb-utóbb. Az az út, amely ide torkollik, sohase tévessze szem elől az örök Sark-csillagot: a betlehemi csillagot. Ha ezt követed, nem jársz sötétségben, sem pillanatnyi értékelésedben, sem pedig egész élet-felfogásodban. Jó utat! 2. A nürnbergi szentségház. „Béke nincs az emberben, hacsak az alsó a felső alatt, az állati a szellemi alatt nem él." (Prohászka.) Stanley írja valahol, hogy sokszor elfogta az afrikai őserdő ezernyi ezer veszélyének és akadályának láttára a csüggedés. Minthogy nem akarta útját abbahagyni, feltette magában, hogy mindig csak a közvetlenül fenyegető veszély elhárítására vagy az épen útját álló akadály leküzdésére fogja figyelmét és erejét összpontosítani. Ezzel a módszerrel azután mégis át tudott üggyel-bajjal vergődni a rengetegen, sőt az őserdők egész sorozatán is. Akárhány ember — nemcsak a gyerek-ember, hanem a felnőtt is, — valósággal kétségbeesik a sok nehézség gondolatára, amellyel neki meg kell küzdenie, ha Parzivalként a zavartalan boldogság Gralvárába el akar jutni. Viszont mások, magabízásukban annyira lekicsinylik a nehézségeket, hogy valósággal ahhoz az utashoz foghatók, aki a havast vagy jegest félcipőben és nyári öltözetben véli megmászhatónak. Egyiknek sincs egészen igaza. Mindkettőnek a tulajdonságából kell valami. Az előbbiből szükséges a nehézségek komoly latolgatása, hogy kellőképen fel tudjon készülni leküzdésére. Az utóbbiból pedig a lendület, az élan kell, bizonyos fokú önbizalom ; az a tudat, hogy meg tud birkózni az akadályokkal. Arany Jánossal szólva : „Nemes önbizalom, de nem önhittség Lelked nagy tettekre hevítsék!" A cselekvés elhatározásához inkább az utóbbiból kell több, folytatásához és véghezviteléhez, hol az előbbiből, hol az utóbbiból, de állandóan mindkettőből. „Dimidium facti, qui bene coepit, habet". — ezzel a mondással jelezte a római ember ezt a kezdő energiát. A német megfelelője: „Frisch gewagt ist halb getan", a francia pedig féligmeddig rokon ezzel: „Heureux commencement est la moitié de l'oeuvre. Vannak esetek, amikor a szerencsés kezdet úgyszólván egymaga dönti el az egész ügy sorsát, mondjuk egy merész rajtaütés az ellenséges hadseregen, mikor az még nem