Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1935
10 készült fel teljesen. Általában azonban a kezdés csak kezdet, és a folytatásához újabb nekifeszültség szükséges, a befejezéshez pedig, amely koronája az egész munkának, talán több jól átgondolt munka szükséges, mint a kezdés és folytatás munkájához együttvéve. Azért mondja mély emberismeret alapján a Szentírás : ,,Qui perseveraverit usque ad finem, hic salvus erit." Itt aztán beláthatatlan tere van a türelemnek, a szenteket anynyira jellemző erénynek, mely nagy hiten és lankadatlan ügyszereteten alapul, azzal a reménnyel karöltve, hogy a munka, melyet az ügynek szenteltünk, nem lesz hiábavaló. Bátorítson Herczeg Ferenc szava: „Az ember rabnak születik; életének célja, hogy szabaddá tegye magát. Az igazi szabadság: úrrá lenni önmagunk fölött." Amikor jellemed kialakításának gigászi munkája kerül szóba, elöljáróba ezekről az előfeltételekről is szólnom kell, nehogy már eleve bizonyos gátlásokkal kelljen megküzdened, ami pedig könnyen elkerülhető, ha tisztán látsz. Ismered Michelangelónak azt a híres mondását, amellyel a carrarai márvány-bánya embereit zavarba hozta: „Szentet keresek". Mikor ezeknek a tágranyílt szeméből azt a feleletet olvasta ki, hogy itt bizony csak kőtömbök vannak, de szentek nincsenek, megmagyarázta nekik, hogy ezekben a többé-kevésbbé alaktalan, de legalább is faragatlan márvány-formákból egy-egy szent alakja faragható ki, persze nem minden terv és fáradság nélkül. Azt lehet mondani, hogy minden egyén eleinte ilyen faragatlan truncus, neveletlen valaki, akiből a nevelés kisebb-nagyobb nehézség árán „embert farag". Nos, a faragás számos oda nem való részt távolít el az illető anyagból, mint ahogy a kőfaragó vagy szobrász is kénytelen a véső és kalapács segítségével eltávolítani azokat a részeket, amelyek nem valók egy szoborra kívánkozó ember vagy szent alakjához. Az emberi természet alapjában véve inkább a rosszra, mint a jóra hajlik, könnyebben kiütköznek rajta az állatéleti, nem egyszer éppenséggel az ördögi vonások, mint az angyalra emlékeztetők. Ezeket a kevésbbé odavaló tulajdonságokat, amelyek, mint bütykök a fát, elrútítják az emberben az Isten képemását, a nevelés van hivatva eltávolítani. Szüleidnek és nevelőidnek mennyi munkája fekszik máris nevelésedben 1 Gondolsz-e néha arra, hogy mivé fejlődtél volna, ha szabadjára hagyott gondozatlan csemeteként magadra maradtál volna. Próbáld összehasonlítani a helyzetedet egy olyan osztálytársadéval, akinek a szülei vagy hozzáértés híján, vagy majomszeretetből elmulasztották annakidején az annyira fontos emberfaragást már csemetekorában. Megengedem, hogy ez a faragás nem esik meg mindig bizonyos fokú fájdalom nélkül. Nem egyszer könnyek sajtolódtak ki szemedből, mint a metszés után a szőlővenyigéből kiserkedő nedv. Ezek a könnyek sokszor inkább a dac és tehetetlen düh kitörései voltak, mintsem a testi fájdaloméi. De hidd el, mélységes igazságot fejeznek ki azok a Goethe „Tasso" című drámájában olvasható szavak : „Strafen heisst dem Jüngling wohltun, dass der Mann uns danke." Bizony a büntetés lényegében olyan jótett, amelyben azért részesítjük a gyerek-embert, hogy majd férfi-korában megköszönje. Prohászka írja az „Élővizek forrása" c. művében: „A nyers kőből, legyen az még oly értékes is, véső és kalapács nélkül sohasem lesz műremek; a fa, olló és balta nélkül