Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1935

8 kozólag. (III. 215. 1.): „Amiket olvastam, azok támadó erők lettek bennem. Ledöntötték a régi világomat. Sajnos, mégsem volt olyan erejük, hogy a világot ki tudták volna építeni. Csak törmelék maradt bennem, mert nem tudtam komoly _ kritikával kimérni az új gondolatok értékeit. Most már látom, hogy még a nagy szellemek is azt mondják, hogy az életet Istentől függetlenül nem lehet élni. Sajnos, hogy csak sokáig tartó keserves szenvedés árán jutottam el eddig." Járatlan útért a járt utat el ne hagyd ! Ne térj le arról a keskeny útról, amelyről akárcsak a Cheops-piramis sírkamrájához vezető lejáratról a Sarkcsillag, mindig és mindenünnen a betlehemi csillag evilágot és a túlvilágot bevilágító fénye látszik. Camoens, a világhírű portugál eposz-írótól valók ezek a gyönyörű sorok: „Ha már megtettem, amit megtehettem, És sötétedni kezd felettem, Csendesen, nyugovóra térve, Leülök gyászutam szélére, S nyugodtan várom azt az órát, Melytől a bátrak sohse félnek, Mikor a halál bevégződik, És elkezdődik majd az élet." (Ford. Radó Antal) Egy másik nagy elme, a sokoldalú Lionardo de Vinci éppenséggel azt tartotta, hogy amikor élni megtanult, voltaképen halni tanult meg, vagyis a jó halál szempontjából tanulta elbírálni a dolgokat, mintahogy például a marianhilli szerzetesek olykor leendő sírjukra ülnek — elmélkedni. Nem titkolom, lesznek olyan esetek az életben, amelyekben a keresztény erkölcs parancsai „kemény beszédek"-nek fognak feltűnni, főképen, ha tüzes ifjú vérednek a megfékezésére vonatkoznak. Lesznek olvasmányaid és társaid, akik szóval és tettel a kiélést, a „minden mindegy" igézetes igéit hangoztatják. Erre vonatkozólag írd ki ellenszerül magadnak már jóeleve Papini megállapítását : „Az ember-disznó kimondhatatlanul hálás annak, aki elaltatja lelkiismeretét. (Szent Ágoston élete. Ford. Révay József.) A te korodban nagyon is hajlamos a gyerek-ember arra, hogy egy egyéni, a saját kényelmét biztosító erkölcstant készít magának, amelyet a testnek bölcsessége diktál — lelki és testi veszedelmére annak, aki csak egy jottányira is tágít a krisztusi erkölcstantól. Légy erős és okos! Éld a krisztusi erkölcsöt, akkor kevésbbé esel előbbutóbb abba a kísértésbe, hogy egyik másik parancsát tagadásba vedd. Mert a nem régen elhúnyt Paul Bourget szerint, ha nem élünk úgy, ahogy hiszünk, előbb-utóbb úgy fogunk hinni, ahogy élni szoktunk. Fájó tapasztalat ez, akárcsak az a rossz útia való térési láz, mely a társaság rontó hatásának szokott a következménye lenni. Az a sok ostoba, sőt bűnös szokás, melyet az „occasio bibendi," az ivási alkalmak számának a szaporítására vagy egyéb léhaságok szalonképessé tételére hoztak be főiskolai napfényben sütkérező bajtársi és napfény kerülő középiskolás zúgegyletek, nem egyszer az erkölcstelenségnek a szállás-csinálója. Bűnös szokásnak semmiféle „kodeksz" címén be ne hódolj soha! Erre vonatkozólag álta-