Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1934

24 ves gondot okozott, míg az ifjúságért dobogó szívén megszűrte a tartalmat és formát egyaránt. Jó; tudod, hogy Neked írtam, Kisöcsém. Neked, aki a demarkáción túl kevésbbé jutsz hozzá nekedvaló magyar olvasmányokhoz. A sorompók, sajnos, egyre jobban lezárulnak sok értékes magyar szerző előtt. De a levélboríték sok mindent elrejthet ma is. Hát tedd el ezeket a sűrűn teleírt árkusokat és törd rajtuk a fejedet. Nem bánom azt se, ha meghitt baráti körben kemény beszédnek minősítitek ezt, vagy azt a megállapításomat, mint élettől idegent, mint maradit, mint túlszigorút, mint megalkuvást nem ismerőt, mint ideálisztikust, vagy ahogy szeretitek mondani: mint tempót nem tartót. »Ám, üssetek, csak hallgassatok meg!« — mondom az ókori politikus szavaival. Az ellentmondás még mindig több, mint a semmibevétel, a teljes közömbösség, a fületek mellett való elengedés. Egy-egy minusz előjelű mennyiség még mindig érték és mint ilyen, bizonyos tekintetben, több, mint a nulla, Ki tudja, vájjon a tapasztalat és az idő hirtelen-váratlan nem fogja-e pozitív előjelűvé változtatni. Jegyezd csak föl, kérlek, gondolataidat, ha ellenkeznek is az enyéimmel. Néhány hónap, vagy év múlva revíziót fogsz tartani nem egy ilyen »elved« fölött. Nagyot nézel bizonyára, ha közlöm Veled azt az ismételten tapasztalt tényt, hogy ezeket a tanácsokat nagyon megköszönte nem egy — felnőtt. Persze, nem várhatom Tőled, hogy az én öreg fejemmel gondolkodjál és az én fizikai nézésben és látásban meggyöngült, de szellemi látásban megélesedett tekintetemmel nézd és lásd a dolgokat. De amint nem egy diáklevél bevallja, hogy eddig nem gondolt pl. a napirend fontosságára és azóta magától értetődőnek tartja, hidd el, néhány év múlva sok mindent nemcsak elfogadhatónak, de éppenséggel természetesnek fogsz találni abból, aminek olvastára most tagadólag rázod fejedet. No, de nem azt akarom beléd szuggerálni, hogy csalhatatlan bölcsesség beszél soraimból. Quantum sapio, quantum capio: egy átlagos fiúnak szóló tanácsokat tartalmaznak egy átlagos műveltségű ember átlagos írás-tudásával megírva. Ha ennél többet keresel: a levélírás klasszikusainak műveit kell elővenned (ha ugyan hozzá férhetők számodra). Vakációs olvasmányoknak aligha kaphatsz falun remekírókat, vagy elsőrendű pedagógiai könyvet. Az én leveleim —mint már tavaly jeleztem — erkölcsi és szellemi haladásra kívánnak serkenteni a tétlenség- és nyári hőség-okozta elernyedés korában, a nagy szünetben is. Nem akarok általában a felhők közé szállni egy mondvacsinált szárnyakkal felcicomázott Pegazus hátán, hanem a klasszikus költő szavaival szólva: a »Musa pedestris« gyalogösvényén járok és vezetni óhajtom azt, aki ebből a vezetést lenéző mai ifjúság köréből elhiszi, hogy az ő természetes vezetői sokkal inkább a tapasztalt öregek, mintsem az öblöshangú fiatalok. Lehet, hogy az utóbbiak pillanatnyi káprázatos teljesítményekkel jobban tudnak imponálni a mai ifjúság zömének, de hidd el, a merészröptű Icarus többet használt volna magának is, a köznek is, ha megfogadja mérsékletre intő apjának, Daedalusnak a tanácsát — a helyes tempóra és útra vonatkozólag. Ti, a rekordok bálványozásának légkörében nevelkedett 'ifjak, többre becsülitek a hegytetőre percek a'att fö'.vivő kötélpályát a hegymászásnál, de idővel Ti is belátjátok, hogy a gyalogszerrel való föl-