Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1934

LEVELEK az önnevelésről egy nagydiákhoz (Útravaló a vakációra II.) Irta : Dr. Révai József „So ist die tolle Welt

! Sie lässt Vom leersten Schwätzer sich den Glauben, Ihr bestes schönstes Kleinod rauben. Den Aberglauben hält sie fest." (Fr. W. Weber.) Kedves Kisöcsém! Vakációs levél-sorozatomat — mint írod — elolvastad. Szép. De mekkora haszonnal olvastad? Egyszerűen csak átszaladtál-e rajta, hogy mincl hamarabb túl légy ezen a betű-sokaságon, vagy pedig igyekeztél egyet és mást ki is írni belőle, vagy be is tanulni? Mert az olvasnivalóval ugyanazt kell ám tennie a fejednek, amit a szervezeted tesz a testi táplálékkal: ki kell vonnia belőle mindazt, amit föl tud használni a maga kiépítésére. Ezt úgy tanultad: asszimilálni kell. El kell sajátítani. Amint a jól megemésztett táplálék vérré válik, úgy a kellőképen magadba fogadott és helyesen felfogott szellemi táplálékot is a magadévá kell tenned, hogy szükség esetén céljaidra tetszésed szerint fölhasználhasd. Ezcrt szerettem volna bővebb értesítést olvasni arról, hogy milyen erkölcsi és szellemi életbe, vagy egészségbe vágó indításokat kaptál az »Útravaló«-tól? Hányszor olvastad el ezt, vagy azt a fejezetet? Melyikről vitatkoztál barátoddal? Melyiket dicsérte és melyiket szólta le? Miben találod szigorúnak (mint ti szoktátok mondani: múltszázadbelinek) állásfoglalásomat? Mit írtál ki magadnak mottónak, vagy mit tűztél ki a közeljövőben való megvalósításra? Ne ijedj meg: nem kívánok teljesen részletes feleletet Tőled, a betűiszony klasszikus korában, az uborkaszezonnak mondott nagyszünetben. Elég volna, ha naplódban számolnál be mindarról, amit soraim olvasása nyomán gondoltál, vagy megvalósítására kitűztél. Igaz ugyan, hogy egyes fiúk be is küldték nyári naplójukat, többé-kevésbbé fontos élményeik e tanúját, de az Í3 igaz, hogy mások egész őszintén megírták, hogy a diákságnak szánt Útravalóból »egy betűt se olvastak«, vagy azért, mert nem tudták, hogy miről szól (ilyen nagyobb fiú is akadt), vagv azért, mert idegenben töltötték a nyarat (talán éppen idegen szóra mentek) és így nem kerültek abba a helyzetbe, hogy — mint egyikük nyíltan írja — csak unalmukban nolens-volens is vegyék elő ezt a szerintem életbevágó és az életútra szóló levél-sorozatot, mely írójának annyi édes-keser-