Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1934

16 nek romjai maradtak csak. Senki sem törődött az emberekkel, főleg a falusiakkal. A babona, amelyre a déli népek amúgy is hajlandók, bőven aratta diadalait, és az igazi vallásosság ugyancsak háttérbe szorult. Mennyi vonás, amely mai korunkat idézi emlékünkbe! Es ennek a sötét korszaknak nyomorúságán segített az Úristen, a kis Nápolyi királyság, az Abbruzzók hegyvidéke bajain, amikor apostolt támasztott szent Pirrotti Pompilius személyében. Ennek a nagy férfiúnak minden szívverése azoké volt, akik testi-lelki nyomorúságban, éhségben, tudatlanságban, babonában és vallásnélküliségben szenvedtek. Ezért nevezték el az Abruzzók apostolának. Mit mond nekünk az Abruzzók apostola? Mit mond szent Pompilius nektek, fiúk, akik elé most ebben a három napban az Anyaszentegyház útmutatására ide akarjuk őt állítani. Három képet akarok felidézni a szent életéből. Ez a három kép hármas prédikáció számunkra.. Az első kép : 1743, Lanciano városkája. A kolostor egy cellája. Éjfél. Ott ül a szent egy nyomorúságos kis asztalnál, egy kis cellában, amelyben járni is alig lehet, olyan szűk, amely nincsen padozva, amelybe befúj a szél, bútor alig van benne, ágy sincsen, hiszen egy szál deszkán szokott aludni... ott ül a szent halálosan kimerülve napi munkájától és levelet ír. A levélből veszem a következő szavakat : „Itt vagyok Lanciánóban és nyakig ülök a munkában. Most is a levélírásra az éjszakából lopom el ezt a rövid időt. Nem érek rá, dolgoznom kell. törnöm kell magamat nagyon, a világnak megszentelésére, mert az Úristen arra küldött. „Ez a kép és ezek a sorok a szent leveléből: rávilágítanak, ki volt az Abruzzók apostola. Hűséges fia volt az ő szent atyjának, Kalazanti Szent Józsefnek. Azok közül való, akik csodálatosan meg tudták sokszorozni az időt, három-négy ember munkáját tudták végezni 24 óra alatt. Tanár volt, hosszú éveken át igazgatója nagy intézeteknek, mintaszerűen végezte a maga hivatalos munkáját, később novicius-mester, teológiai tanár. Es emellett a rendes munka mellett talál energiát, talál kedvet arra, hogy missziós pap legyen, hogy prédikáljon és gyóntasson ezreket és tízezreket, hogy falvakat és városokat járjon be gyónásra és bűnbánatra intve. Fogadta a gyónókat, a tanácskérőket, szegényeket, és levelezett velük. Ugy mint Kalazanti Szent József életének olvasásánál, a fejünket csóváljuk és nem értjük, hogyan lehetett ennyifélét cselekedni egy nap. Hogyan lehetett ? Úgy, hogy apostoli lélek volt benne. „Törnöm kell magamát az emberiség megszentelésére." íme az első prédikáció, amelyet Szent Pompilius elénk ad : Apostolnak kell lenni. Apostolnak kell lennetek, fiúk, nektek is. Olyan időt élünk és olyan idők elé megyünk, amikor megszűnik a lehetőség az emberek számára, hogy csak maguknak éljenek. Apáink és nagyapáink könnyebb időket éltek. Ők élhettek csak leiküknek, családjuknak, foglalkozásuknak. Nektek élnetek kell a magatok lelkének, a magatok családjának és foglalkozásának, de ez kevés lesz. Az eljövendő világ többet fog kívánni tőletek. Világszerte úgy mutatkozik a jövő, hogy az ifjúságra, a felnövő ifjúságra emberfeletti nagy feladatok várnak. Romba dőlt világ romjait kell eltakarítani. Új világot kell felépíteni. Már neki fognak minden felől