Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1934

ír &Z építésnek és mindenfelül, mindenki az ifjúságra hivatkozik és az ifjúságra várakozik. Azokban az országokban, amelyek az élén járnak most az építésnek és a rombolásnak, imponáló és megdöbbentő ifjúsági szervezeteket látunk. Százezrei az ifjaknak, akiket testületekbe toboroznak és akiktől azt kívánják, hogy vezérek legyenek, vezessék és építsék a jövendőt és beletereljék az emberiséget. Oroszországban úttörőknek nevezik őket és hajmeresztő dolgokat olvasunk arról, amiket cselekszenek. Egy orosz egyetemi hallgatónak, a rendes tanulmányain kivül, napi hat órán át kell úgynevezett szociális munkát végeznie, tehát dolgoznia egy szervezetben, egy közösségben, egy irodában a közért. Olaszországban avangardistáknak, vagyis előharcosoknak nevezik őket, ami névben is mutatja, hogy elől kell járniok, többet kell tenniök, mint másoknak: mutatni a példát, vezetni a nemzetet. A német ifjúság bámulatos feladatokat old meg. Végig mehetnénk más népeken is. A belga katolikus ifjúság például olyan csodálatos szervezetben dolgozik és jár el, kultúrában és vallásban és a gazdasági életben mindenhol, hogy el sem lehet képzelni innen messziről. A katolikus Egyház nagy vezére, a mi szentséges Atyánk, a pápa, megadta a szervezet nevét is. Az Actio Catholica neve alatt áll már egy szervezet, amelynek egész nagy feladatait ma még sokan azok közül sem sejtik, kik benne vannak : ennek az a célja, hogy egész egyházat, a világiakat is, és elsősorban az ifjúságot, harcosokká, apostolokká szervezze, hogy megvalósítsa azokat a gondolatokat, amelyeket a Szentatya eléjük tűzött, és amelyek megvalósulnak, vagy elpusztul az európai világ. Ez a feladat vár tirátok, fiúk. Ma még fel sem foghatjátok, milyen nagy dolog ez, ma meg sem érthetitek mindazt, amit itt tennetek kell. De annyit meg kell értenetek, hogy apostolokká kell lennetek. A magyar ifjúság hogyne értené ezt 1 A magyar ifjúság mindig előljárt, amikor egy-egy nagy szellem kitűzte a zászlót és megmutatta az utat. Amikor száz évvel ezelőtt a nagy Széchenyi felrázta az országot, egy ifjúság jelent meg, a harmincas évek országgyűlési ifjúsága, és kezdte megvalósítani e nagy apostol gondolatait. És amikor Kossuth újabb eszméket hirdetett, a márciusi ifjúság volt az, amely megadta a nagy lökést a megvalósításra. Mindig az ifjúsá,g volt ott, Magyarországon, ahol fel kellett kelni és cselekedni. És most, amikor a nagy vezér, a Szentatya a Quadragesimo Annóban kijelölte az utat, és amikor a nagy magyar próféta, Prohászka megmutatta a magyar utat, ki értse meg a szót és ki valósítsa meg az igét, ha nem a magyar ifjúság. Fiúk. ti mind kell, hogy apostolok legyetek. Ezt mondja nektek Szent Pompilius : De apostolnak lenni nem elég. Apostolok a szónak tágabb értelmében sokan vannak, eszméket sokan látnak és hirdetnek és sokan szervezkednek az eszmék megvalósítására. A katolikus embernek apostolságához több kell. íme egy másik kép Szent Pompilius életéből. Campi városában vagyunk. 1765—66. telén. Azon a télen, amikor a legnagyobb volt a nyomorúság. Éhinség szörnyű ideje volt ez, amikor egész falvak pusztultak el messze a hegyek között, ahol nem volt aki gondoskodjék róluk. És Szent Pompilius mit cselekedett? Reggel a nyakába kötött egy nagy üres zsákot és elindult sorba azokhoz a házakhoz, ahol jómódú emberek laktak és gyüj-