Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1933

32 A pillanat rabságában. "Geniessen macht gemein" „Was bringt zu Ehren ? Sich wehren !" (Goethe) Kedves Ifjú! Mikor azon töprengtem, hogy vájjon írjak-e a legkényesebb kérdésről még egy levelet, kezembe került G. Buschannak: Vom Jüngling zum Mann című könyve, amelynek 63. lapján magyar orvos statisztikai adatai alapján rendkívül sötét képet fest a magyar diákság erkölcsi bukásairól. Minthogy nem tételezhetem föl, hogy mindenkinek rendelkezésére áll néhány jószellemű felvilágosító könyv, hát dióhéjban összefoglalok néhány bevált tanácsot, azoknak a szerencsétleneknek a számára is, akik a pillanat rabságában vergődnek, hogy kiemelkedjenek veszélyes helyzetükből, de azok számára is, akik talán nagy kísértésnek vannak itt-ott kitéve — hogy bele ne kerüljenek ebbe a hínárba. Elolvasásra ajánlom a következő füzeteket vagy könyveket: Rétháti Gyula: Harc a lelki szabadságért. Dr. Walter János: Liliom a viharban. Szuszai Antal: A tiszta életről. Müller Lajos: A hatodik és kilencedik parancs és Prohászkának a Zászlónk Diákkönyvtára sorozatában megjelent (28 filléres) »Iránytű«-jét. Minthogy finomlelkű fiú ezekről a dolgokról nem beszél (nem is beszélhet mással, mint szüleivel, orvossal vagy lelkiatyjával bűn nélkül), hát írok erről a testi-lelki életbe vágó szemérmetlenségről is. Katolikus fiúk jól teszik, ha a vakáció elején belefognak az ú. n. hat szt. Alajos-vasárnapba (1. Fiedler L.: Hat vasárnap szent Alajos tiszteletére), hogy a nemiségükkel valahogy vissza ne éljenek. Általában éljenek lelkiéletet: gyónjanak és áldozzanak meg legalább is egyszer havonkint. Szent Bernát mondja: »Aki gyakran áldozik, nem érzi már olyan erősen a haragra, irigységre, tisztátalanságra és a többi gonosz indulatra való kísértést.« Prohászka szerint »sehol nincs annyira otthon a szüztisztaság, mint az Oltáriszentség atmoszférájában.« Mindenkinek ajánlom, hogy gondoljon sokszor arra, hogy teste a Szentlélek temploma, melyet nem szabad bűnnel beszennyeznie. Csináljon erénygyakorlatot abból, hogy megneveli a kezét, nehogy úgy találjon járni, mint az a fiú, akiről Lenau írt egy szép verset. A költő megsajnálta a szerencsétlen fiút, aki addig nyitogatta a kalitka ajtaját, míg egyszerre csak elröpült belőle a madár. Egyik szemérmetlenség útját készíti a másiknak. Az illető egyre gyöngébb lesz a kísértéssel szemben. Egy nagy nevelő igen találóan mondja: »Aki cselekedetet vet, szokást arat.« »Akaratom gonosz irányt vett; így szabadult el bennem a szenvedély; azután engedtem a szenvedélynek s az szokássá erősödött, s mivel nem próbáltam ellentállni a szokásnak, az igámmá vált,« — panaszkodik egy nagy bűnös. Küzdeni kell az egész vonalon a hirtelenség és a pillanat trónbitorlási kísérletei ellen. A híres »Dreizehnlinden« szerzője, Fr. W. Weber írja: (fordítsd le versben.) „Wer nicht gelernt in seinen jungen Tagen, Zu seinen Wünschen „Nein 1" zu sagen, Und seinen Willen stets bejaht, Der ist sich selbst der schlimmste Feind, Der fällt sich an mit Wort und Tat, Und bringt sich um, bevor er's meint."