Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1933

4§f Nehogy egy ilyen rövidlátó fiú kárt tegyen magában (Marczell Mihály »A bontakozó élet«-be.n későbbi időkre kihatónak mutatja az ilyen ifjúkori visszaéléseket), hát rá kell szoktatnia magát mindenkinek bizonyos állandó elfoglaltságra. Azok sorában F. W. Foerster a kézimunkának és ügyességnek megbecsülhetetlen értéket tulajdonít, a legdurvább munkától a zenéig. Természetesen azoin kell lennie, hogy az a munka, amelyet végez, kösse is le a figyelmét. Kezdj buzgón s már sokra menél; halad, aki megindult;' Mig sárban fetreng a henye, gyáva erő. Láttad-e folytában özönét a szőke Dunának : Kis forrásból jő s végre hajókat emel. y t (Vörösmarty) Bele kell feledkezni, valósággal beletemetkeznie a köteles vagy önként vállalt elfoglaltságba, akár egy gyerek. így azután nem veri le a gonosz a lábáról. Általában vigyáznia kell, különösen egy elzárkózásra hajló fiúnak (az ilyen szerencsétlen vadóc módjára minden társaságot elkerül), hogy sohase maradjon magára a kísértéseivel, hanem ellenkezőleg: emberek közé meneküljön azok elől. Természeteset' utalok arra is, hogy rossz gondolatait kerülje úgy, mintha vipera-tojást látna: tapossa el és meneküljön gondolataival más, veszélytelen területre (1. Nagy—Matyasovszky: A lelkiélet könyve). Hogv ez a terület egy kedves foglalkozás, sportág, siker emléke, könyv vagy embertestvér-e, azt ő tudja legjobban. Erre is alkalmazható Néri szent Fülöp azon elve, hogy minden meg van engedve, csak bűnt nem szabad elkövetni. Üjra, meg újra nyúljon ilyenkor az írásbafoglalt és a zsebébe tett mottóhoz és olvassa el azt a jelmondatot, melyet a Szentírásból, vagy valamelyik más könyvből kiírt aznapi megvalósításra: erénygyakorlatnak. A Szentírás nem kertel, hanem fejbevágó szókimondással teszi a baj gyökerére a fejszét, midőn erről szól. Például a kolosszaiakhoz írt levélben: »Sanyargassájtok tagjaitokat, melyek földiek; irtsátok ki a paráznaságot, tisztáta»lanságot, bujaságot a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, mely nem más, mint bálványimádás (3, 5).« Nos a pillanatnyi érzéki érdeket nem szabad bálványozni, különösen akkor nem, amikor az a fejlődő szervezetnek mérhetetlen kárára van a legtöbb esetben, hiszen az élet nedvei az agyvelőnek és az idegzetnek a kiépítésére valók, tehát a fejlődést, a férfiasodást szolgálják. Reggelenkint tegye föl magában, hogy a nap folyamán nem fog bűnt elkövetni, hogy testét egy bizonyos hittitok, vagy valamelyik szentnek a tiszteletére meg fogja szentelni. Elég, ha csak egy-egy napra teszi ezt föl magában. Stanley afrikai utazó írja, hogy az őserdő óriási akadályai előtt azért nem rettent vissza, mert mindig csak az^ az egy fát tartotta szem előtt, melyet éppen el kellett hárítania útjából. Ilyen, rövidebb időre szóló, akaraterősítő mondások: Goethétől: »Nur heute, heute nur lass dich nicht fangen, So bist du hundertmal entgangen« (Csak ma, csak ma ne essél tőrbe, megmenekszel így hosszú időkre!) »Az igazi szabadság: úrrá lenni önmagunk fölött; (Herczeg Ferenc). »Volenti nihil difficile«. »Légy ura akaratodnak és rabja lelkiismeretednek!« »Uralkodni a pillanaton annyi, mint uralkodni egész életünkön.« »Annyira vagy szabad, amennyire uralkodol magadon«. (A három utóbbi Marie v. Ebner- Eschenbach osztrák írónő 2