Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1933

40 ma sokszor történik — a nyilvános fellépést a porondon, a fiús izomerősítést a vívástól a diszkoszdobásig. Ne értsetek félre! Nem akarom a leányokat a nekik való testedzéstől eltiltani. Joguk van a levegőhöz, a napsugárhoz és a vízhez, akárcsak a fiúknak — servatis servandis, a túlzások kizárásával — szárazon és vízen egyaránt! A sok közül csak egyre mutatok reá: az egyre terjedő nuditásra. »Ez — írja Verebélyi Tibor, a Pázmány Péter Tudományegyetem professzora — kezdődik azzal, hogy a bölcsős gyermeket edzés címén félmeztelenül teszik ki az időjárás viszontagságainak; folytatódik a strandok vidékén, és tetőfokát éri el a lassan tért hódító meztelen-kultuszban. Az egészség szempontjából a mi éghajlatunk mellett egyiket sem tartom jogosultnak. A parti fürdőkben úzött túlságos lesülés, különösen a fiatal korban, határozottan hátrányos. A lesülés festékanyaga vérpusztulásból származik, ami kis mértékben annyira megtámadhatja a szervezetet, hogy a vérpótlás lehetetlen. A Naektkulítus-ról az a szilárd meggyőződésem, hogy az erkölcsi szempontból súlyos zavarokat okoz, mert következetes keresztülvitele lehetetlen, már pedig, ha nem következetes, akkor olyan sexuális ingerrel jár, amelyre nincs szükség.« Hozzátehetjük: nemcsak szükség nincs rá, hanem a serdülés korában a hormonok harmonikus működése szempontjából veszélyesnek kell minősítenünk. Éljen a nő a mainál visszavonultabb életet. Mécs László írja: „Vannak nők, kiknek szépség-lova Versenyekben nem fut díjat nyerten, Tündérló, de nem megy sehová. Rejtve szánt a kis családi kertben." Alkalmazzuk a leányokra egyenkint és összesen Heine: »Du bist wie eine Blume« kezdetű versét a maga egészében — e^gészen a versvégi imádságig: hogy Isten tartsa meg a virág hímporát oly tisztán és érintetlenül, akár anyáink és nagyanyáink korában, a maguk becsületének öregbítésére, jövendőbelijük örömére és az emberiség áldására. Fiúk és leányok gondoljanak Segantini híres képére: »Az életforrásra!« Egy ragyogószemű fiatal pár, kéz a kézben a forrás felé .tart, melynél egy angyal áll őrt. Fehér szárnyai még a hátteret alkotó szűzi-fehér havas érintetlenségénél is tisztábbak. Elég lesz talán, ha annyit fűzök még hozzá kiegészítésül, hogy az életforrás örök, a magas égbe vesző gondolatokra utal, és valóban angyali védelemre szorul az emberi, különösen az ifjúkori gyöngeséggel szemben. Váltig egyet hangsúlyozok: »Neveljük a fiúkat szolgálatra, és a leányokat a leendő anyaságra, és minden rendben lesz« — mint Goethe mondja. A megtartóztatáshoz merítsenek erőt istenes gondolatokból! Szent Ágoston azt írja pl.: »Valóban méltányos, hogy az alattvaló alárendelje magát a fölebbvalónak, hogy az, aki a maga alatt állót alárendelve akarja látni, a maga részéről is vesse magát, annak, aki fölötte áll. Hódolj meg a rend előtt, és keresd a békét. Te az Istennek, a test pedig Teneked! Mi volna igazságosabb ennél? Mi szebb? Te a fölöttesednek, az alantas pedig Teneked! Szolgálj annak, aki teremtett Téged, hogy szolgáljon neked mindaz, ami éretted teremtetett. Mert vigyázz! A sorrendet nem úgy értelmezzük és ajánljuk: neked a test és Te az Istennek! — hanem: Te az Istennek, a test pedig Teneked! Ha tehát elhanyagolod az előb-