Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1933

34 aforizmái közül való). »Qenicssen macht gemein« (Goethe), Tóth Tihamér egyik művében bizonyára rátaláltál a t-re (t. 1.1.: több telik tőlem!) Mindezeknél azonban többet mond a szentírási szó: »Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent«, »Ifjú, mondom neked, kelj föl'« »Ha nem álltatok vérig ellen, semmit se cselekedtetek«. >: Drága áron vagytok megváltva. Dicsőítsétek és hordozzátok Krisztust testetekben ...« »A test nem a paráznaságért, hanem az Úrért van« (Szt. Pál 1. Kor. 6. fej.) »Akik Krisztuséi, testüket megfeszítették a vétkekkel és kívánságokkal együtt.« — A szemérmetlenség démonán aratott győzelmeit jegyezze bele lelki naplójába. (Müller Lajos: Általános és részleges lelkiismeret-vizsgálás.) Többek között Franklin Benjamin és Széchenyi István gr. is vezettek ifjúságuk idejétől önnevelési lelki naplót. Franklin később 12 erény gyakorlását tűzte ki hónapról-hónapra. A szentírási passzusokat még szaporítani lehetne, részint közvetlenül magukból a szent iratokból, részint pedig az egyházatyáknak ezekhez fűzött magyarázataiból. »Egy pillanatig tart a gyönyör, örökké a kín.« (Szt, Ambrus.) »Potius mori quam foedari.« Inkább meghalni, mint bűnnel bemocskolni. (Keresztes Szt. Pál.) Talán ezeknél is hatásosabb Szt. Fülöpnek következő szemléletes hasonlata: A nemiséggel való visszaélés hasonlít ahhoz a szoborhoz, melyet egy renaissancekori fejedelem egyik ellenségének, látszólag ajándékba, valójában annak megsebesítésére készíttetett. Ez az elmés készítmény egyik kezében ízletes gyümölcsöt kínált, de ha valaki ezt a kézből ki akarta venni, akkor egy bonyolult szerkezet útján a másik kéz tőrrel feléje döfött, »Méreg a bűn; a vért gennyé változtatja, az arcot eltorzítja, a szerveket elfásítja... Nagy mértékben szörnyekké változtatja az embereket, vagy megrothasztja testüket... Őrangyala tenyerébe hajtja fejét és sír...« »A tisztátalanság megőrli a komoly törekvést és tanulási vágyat.«) (Prohászka.) Arra kell törekedni, hogy kísértés idején a józan belátás, tehát az értelem szavát is hallja meg a fiú, ne csak a vak érzelemét. Tehát ekkor tegye föl a kérdést: »Quid hoc ad aeternitatem?« (Szt. Alajos). V?gy úgy, ahogy egy katolikus indián törzsfőnök felelt annak a lélekkufárnak, aki hitétől el akarta tántorítani: »Adj annyit, amennyit a lelkem ér!« Nincs a világnak az a pénze, amelyik fölérne a lélekkel. De olyan érzéki élvezete sincsen, amelyik a lelkiismeret tisztaságával és nyugalmával felérne. Szt. Norbert mondja: »Ezer földi világ minden gyönyörűsége nem ér föl a jó lelkiismeret és az őszintén vallásos szív békés nyugodalmával; ezer világ nem ér annyit, mint a fegyelmet szerető tiszta lélek.« (Stuhlmann P.: Az ifjúság lélektana). A pillanatok szerencsétlen rabja tartson készenlétben támadás esetére más megfontolásokat is. »Undok a pocsolyában, a bűn-fertőben fetrengő ifjú, aki leszakítja a liliomokat, amelyeket lelkes, gyöngéd kezek és harmatos szemek őriztek« — panaszolja Prohászka. Akire inkább egészségi érvek hatnak, az szívlelje meg a következőket: az osloi (krisztiániai) egyetem orvosi karát megkérdezték, vájjon van-e hátránya a szűztisztaságnak. Erre a kar ezt felelte, hogy olyan bajt nem ismer, amely a tiszta, életből eredne, ellenben számos olyant, melyik a kicsapongásnak a következménye. (Idézi Walter János: Liliom a viharban c. füzetében.) Jó szolgálatot tehetnek a következő velős mondások is: »Sustine et abstine« (»Tűrj és tartóztasd meg magad!« — a stoikusok mondása!.)