Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1933

11 Öntudatunk harccal kezdődik és harc árán adjuk ki a kézből a gyeplőt. Szabadságharc ez, a lelki szabadságé a testiség béklyói ellen, Egy francia író szerint az, aki kisebb korában nem tanul meg lemondana egy-egy ínycsiklandozó falatról, az később aligha lesz képes a nagy bűnök elkerülésére. Tanulj meg uralkodni a táplálkozási ösztönön, ke­rüld az érzéki élvezeteket és harcolj az elpuhultság ellen az egész vonalon, reggeltől-estig! Jelmondatod legyen: „Bármit teszel tedd helyesen és Istent dicséred vele." (Szt. Ágoston.) Ébresztő. „Tedd föl magadban reggelenkint,hogy öntudatos erkölcsi motívumokat viszel bele az életbe: nemcsak veszed, amint jön, hanem teszel is." (Prohászka.) Kedves Ifjú! Onos-úntalan hallod az aranyköpést: »Ki korán kel, aranyat lel«, »Morgenstunde hat Gold im Munde«, az iskolában la­tinul is: »Aurora Musis amica.« Köztudat, — concensus sapientium — az okos emberek közfelfogása a reggeli idő, a reggeli órák fontossága. Nem szükséges tehát tovább bizonyítanom. Egy, a gyakorlatból vett eset úgy is többet mond sok egyéb érvnél. Buffon fra/ncia író szeretett reggel lustálkodni, pedig akkor tudott legjobban dolgozni. Minthogy magától nem igen akaródzott a felkelés, hát meghagyta inasának, hogy hajnalban irgalmatlanul verje fel. Eleinte nem egykönnyen ment a dolog. Inasa azonban hajthatatlan volt a felkeltésben és gaz­dájának az ágyból való kihúzásában. Az író később hálásan írta meg ország-világ okulására, hogy inasa következetes és okos szófogadásá­nak sok kötet könyvet köszönhetett. Ezek a korai kelés gyümölcsei voltak. Aki komolyan veszi az időt, az Odysseusként a szirének pil­lanatnyi élvezetét ígérgető csábításával szemben elvekhez, mint Odys­seus árbocokhoz, köti magát. Álljunk meg itt, hiszen Ti már nem igen látjátok az antik, jelesül a görög kultúrát, annak Pamassusával, Kastalia forrásával és homérosi derűjével. Hát a világjáró Odysseus, akinek csavaros eszéhez képest a székely góbé észjárása kismiska, tudván, hogy a szirének éneke az ő és hajósnépének vesztét okozza, ha hívogatásának engedve a szigetükön kiköt, hajósainak a fülét jó­előre viasszal tömette be, önmagát pedig a hajó árbocához kötöztette, nehogy valamiképpen engedjen a csalogatásnak. Sőt meghagyta, hogy­ha azt a parancsot találná kiadni, hogy evezzenek a szirének szigeté­hez, feloldás helyett kétszeresen kötözzék oda. A bölcs férfiú jól is­merte magát s általában az emberi természetet. /A félig haltestű szi­rének éneke csakugyan annyira megejtő volt, hogy annak hallatára meghagyta, hogy szedjék le róla a kötelékeket. Ezek azonban nem a gyönge, a hangulatnak engedő, hanem az előrelátó és elvekhez ra­gaszkodó Odysseus parancsához híven, megkettőztették kötelékeit, hogy az érzelem hatása alatt valamiképen bolondot ne tegyen. Az előbbi esetben ott vesztek volna, mint annyi más hajó emberei, akik­nek csontjai ott fehérlettek a parton. így azonban szépen kikerültek a veszélyes zónából, mint akik nem tévesztették szem elől rendeltetél­süket. — Reggel nagyon sok a szirén hangú tartóztatás. Az ágyna<k szinte minden szála az a fiúnak, ami Gulliwernek a törpék sok cérna-

Next

/
Oldalképek
Tartalom