Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1933

10 legjobban felhasználható földi jónak, az időnek kamatoztatását. A lélek érdekei fogják diktálni, hogy mit kell most, mit kell később tewned, minek lehet most, minek máskor sorát ejteni munkában, vagy pihenést jelentő szórakozásban. Egy Nagy Alfréd nagyjából három részre osztotta a rendelkezésére álló időt. Egyharmadát az animális életnek szánta, egyharmadát a spirituális ember igényeinek kielégítésére, a maradékot pedig a hivatásával járó kötelességek számára kötötte le. Te erre rögtön összeráncolod a homlokodat: még nyáron is ilyenekkel jönnek? Még nyáron is! Nyáron is kell dolgozni! A tétlenség nyáron fokozott mértékben az ördög párnája! Nyáron is vannak a szellemnek és a léleknek igényei, melyek kielégítésre várnak, nyáron se lehet elhanyagolni az akarat gimnasztikáját, akármennyire is az egyoldalú testi gimnasztika jegyében tölti el nem egy fiú a drága időt. Talán nagyot nézel a következő megállapításom olvastára: Az, amit a tudós a tudományban, a művész, vagy a tettek embere a művészet terén, vagy a gyakorlati életben alkot, nem a kötelességszabta időrieh a robotjában, hanem önként, mintegy kedvtelésből vállalt és végzett édes munkának az ihletett és az ihlető palaesitráján, nem anynyira verítékkel, mint inkább enthúziasmussal jött létre többnyire. Nos, a legfontosabb és legfinomabb, mondhatnám: a legkirályibb munkának, az önnevelésnek ezüst szálakkal dolgozó jellemformáló művészete legbiztosabban és legtudatosabban a gondolkodásra időt nyújtó és a kivitelre időt engedő vakációnak napjaiban, heteiben és hónapjaiban bontakozik ki. Ha egy nagy diák két teljes hónapig csak szórakozni akar, akkor elszalasztja a tréning legszebb alkalmait. Elrenyhüi, ellustúl és előbb-utóbb még a szónak testi értelmében sem fogja helyét a porondon megállni. Amint a várvívásra hívatott és rendelt vitézek nem fogják kivívni a győzelmet, ha csak nem gyakorolják magukat állandóan a fegyverforgatásban, úgy az Isten várát, a lelket ezer fortélyos támadással szemben védő fiú sem fog a siker reményében síkraszállhatni, ha csak nem tanult meg állandóan komolyan dolgozni a lelki ember kialakításán, a lelkiség uralomra juttatásáért, az Isten országának biztosításáért sajátmagában. >Militia est vita hominis super terram« — olvassuk Jób könyvében. Harcos vagy. hát harcolnod kell Krisztus katonájához (athleta Christi) méltóan a rossz ellen, szüntelenül, akár kivűlről leselkedik rád, akár sajátinagadban húzódik meg. Goethe mondja: „Immer bin ich Mensch gewesen Und das heisst ein Kämpfer sein," Petőfi szerint: „Az élet rövid béke, hosszú harc És a halál rövid harc, és hosszú béke." Az élet örökös harc: struggle for life. És ezt a harcot nemcsak a létért való küzdelemként kell felfogni, hanem a magasabb, az eszményi, a lelki lét érvényre juttatása érdekében szükséges küzdelemnek is Prohászka mondja: »Az erő útja a lemondások létráján vezet fölfelé. Kemény és sziklás ösvény, hegyekbe vert vashágcsókon, drótköteleken kapaszkodik rajta fölfelé a lélek. Az állat bennünk van, iga kell neki és ostor. Minden vágyak közt leghangosabbak az ő vágyai. Ha fegyelme nincs, elnyomja a lélek természetéből folyó magasabb szándékokat.« Hát, készülj föl erre a harcra, a lélek szabadságharcára.