Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1932

8 Tehát így a külső leírás pontossága háttérbe szorul a kifejezés problémája mellett. Amint ez a művészet tartalomban fokozatosan gazdagodik, azaz a teológiai gondolatok mind nagyobb mértékben kívánnak kifejezésre jutni, amint alakul a liturgia, a misztérium s a vallásos iéletben való elmerülés mind nagyobb tömegekre terjed át, azaz minél szélesebb körben bontakozik ki a keresztény világnézet és így minél nagyobb szükségletet támaszt az egyház a művészettel szemben, annál jobban tűnnek el a klasszikus formák s egészen új, a tartalomnak megfelelő formák alakulnak ki. A két világnézet közötti alapvető különbség és ,a szolgálatukba állított művészet kétféle célja, a nélkül, hogy a faji momentumokra itt rámutatnánk, már teljesen megmagyarázza, hogy miért nem é't tovább az antik forma a keresztény művészetben. Az új nvilágnézeti tartalom adja az építészet fő témájául a templomépítést. Szerkezetét a liturgia határozza meg, amelyben a hívők tömege is részt vesz és ezáltai az építészet új problémához jut el, a belső téralkotás problémájához. Ha igaznak fogadjuk is el a feltevést, hogy az ókeresztény bazilika a pogány bazilikából alakult át, a bazilika részeiben és egészében itt más értelmezést nyer. Az apszisz felemelődik, hogy az ott folyó miseáldozat mindenki számára látható legyen s ezért az apszisznak még külön hangsúlyt is ad a diadalív. Kupolájában pedig valamilyen mennyei jelenet van ábrázolva, melynek főalakja Krisztus. így lesz a szentély a templom legfőbb helve, ahová a gádorfalat tartó árkádos oszlopsor ritmusa egyenesen vezeti a tekintetet. Vagyis a templom téregységeinek létrejötte és elrendezése csakis a világnézetből származó szükséglet alapján magyarázható, s mivel ez a világnézeti szükséglet ma is fennáll, lényegében a templom téregységei és elhelyezése ma is ugyanazok. Tehát az ókeresztény bazilikának nemcsak a térhatása más, amely magán hordja rendeltetéseinek jegyeit és egyéb célra nem is lenne használható, de más a hangulata is. Ezekben a templomokban csend és méltóság uralkodik, amely kifejezi az ókeresztény-kori ember ártatlanság és gyermetegség utáni vágyát. Az áldozatos készség és Isten előtti hódolat kifejezései a középkori katedrálisok, amelyeket csak a legnagyobb eszközökkel lehetett létrehozni s generációk dolgoztak rajta. A nagy méretek és a nemes anyag éppúgy demonstrálják a közösség, mint a gazdag részletek remekművű megmunkálása az egyén odaadását. A rendszerező hajlamú skolasztikus gondolkodást viszi bele a középkor az építészetbe, midőn a centrális és hosszanti elrendezés egybekapcsolásával s a tér minden irányú kiképzésével a legváltozatosabb térhatásokat és ötletes, sőt fantasztikus térformákat állítja elő s ugyanakkor magassági irányban merész szerkezeteket hoz létre. Ebbe a rendet a függőleges és vízszintes irányú vonalak adják. A szerkezetből le nem vezethető, rendkívül sokféle díszítő elem geometrikus szabályossága szintén ezt a gondolkodást' tükrözi vissza. A templom nemcsak az istentisztelet színhelye, hanem hordozója azoknak a festészeti, de főleg szobrászati alkotásoknak is, melyek a tanítást és épülést célozzák. Ábrázolásaink eddigi tárgykörébe kerül az egész középkori enciklopédia: a természet, a tudomány, az erkölcs s a történelem egész köre megszemélyesítésekben és jelképekben, amint azt a középkor világszemlélete a bit egységébe foglalja. Ezen ábrázolásokhoz, amelyek a görögöknél látott architektonikus szellem érvénye-