Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1932
17 A ktlpoia szférikus felülete különösen alkalmas a kozmikus tér ábrázolására, melyben a barokk eksztatikus lendületű alakjait szerepelteti. Meglepő, de nem véletlen az ókeresztény művészet és a barokk találkozása abban, hogy a kupolát kozmikus jelenetek színhelyévé teszik. Sokszor szemére hányják a barokknak, hogy festményeinek mozgalmasságával és térbeli mélységeivel áttöri a falat s így erőszakot követ el az építészeti szellem ellen. Ez a kifogás onnan ered, hogy a mai építész az anyag megmunkálási lehetőségéből indul ki és nem akar kifejezni többet, mint ami az anyag természete szerint kifejezhető, vagyis alkalmazkodik az anyaghoz. A barokk építészben élt a nagyszerűség keresése és a barokk szenvedély. így ő az anyagot alakította a gondolathoz. A barokk alaprajz az eddigi négyszögletes vagy sokszögű idomok helyett szívesen alkalmaz kör-, vagy ovális formát, hogy a föléje emelt hatalmas belső tér nagv ívelései és mozgó vonalai a dinamikát felfokozzák. A renaissance nagy egységei itt egy egészbe olvadnak a halmozódó részletek mozgalmassága által. Ebben a miliőben tehát a falszerűség elvei szerint festett kép nagyon is idegen lett volna. A világi művészet átveszi az egyházi művészet formanyelvét, kifejező eszközeit és illuzionista természetszemléletét. így a mitológiai kompozíció, a heroikus tájkép, a gazdagon motivált csendélet, a dinamikusan vagy spiritualisztikusan felfogott arckép témájukból közvetlenül le nem vezethető művészeti tartalommal telnek meg. A faji szempontokból levezethető formai módosulások a barokk művészetben nem kategorizálhatók olyan élesen, mint a renaissance-ban. Erősek a kölcsönhatások, különösen az olasz művészet formai elemeinek európai térhódítása mindenütt érezhető; másrészt a németalföldi realizmusnak a francia művészetre tett hatása állapítható meg. Ezek következtében sok nemzeti sajátosság mosódik el. A barokk művészeti tartalmának és és formájának alapjellegét, azaz az olasz formának eszmékhez simuló rugalmasságát a spanyol faji lélek adja meg, amely beleviszi a bensőséget (Zurbaran) és a spiritualizmust (Greco). Az olaszoknál és spanyoloknál csak mérsékelten mutatkozó realisztikus érzés flammand és holland földön kap teljes erőre, különösen az arcképfestésben és az anekdotikus életképekben. Természetesen ez a realizmus is egészen viszonylagos. Rubens művészete a benne megnyilatkozó reális látás mellett is lényegében expresszív, monumentális és patetikus; Rembrandt pedig fokozatosan spirituálissá válik. Viszont a francia művészet egyenesen védekezik barokk szenvedélyesség ellen a művészet minden ágában. Igyekszik megtartani a világos, tárgyilagos előadást és a formai előkelőséget, s így bizonyos mértékben mentes marad a kor lelkiségében rejlő művészeti »excesszusoktól«. A szárnyalást, a kozmikus kiterjeszkedést, a földi és transzcendens világ egybeborulását az olaszok hozzák: Tintoretto Paolo Veronese és Tiepolo, aki a mennyezetfestés problémáinak végső megoldását adja. A barokk végső konzekvenciáit a német építészet vonja le. Néha egészen speciális alaprajzot alkalmaz, függetleníti magát a tektonikus rend .nyűgétől s az anyagszerűség diktálta kötöttségtől, s így lehetővé teszi magának a csapongó formai kiélést. A gótika gazdagsága és feszültsége itt sokkal szabadabb módon újra életre kel. Más világnézeti alapon nyugszik a képzőművészeti klasszicizmus és romanticizmus s az azt kísérő hisztoricizmus. Ezt a kort jellemzi >a metafizika-ellenes naturalista pozitivizmus és az ideálizmus közötti éles 7
