Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1932

Í3 térszerkesztést jelent, minden egyéb forma ebből a szükségszerűségből jön létre. Az olasz építész függetleníti magát ezzel a szükség* szerű adottsággal szemben és a tér- és sikformákat az ő esztétikai érzései szerint komponálja. Már alaprajzul szabályos geometriai idomot választ és eltekint a talajviszonyoktól és egyéb célszerűségtől. Erre nagv tömbszerü stereometrikus formákat épít finoman propor-* cionált tagozásokkal, amelyeket a vízszintes és függőleges vonalak, a falanxszerűen sorakozó nyílások geometrizáló hatása és a szimmetria egyensúlya éreztetnek meg. Ezen architektonikus rend értelmében lényegülnek át a kölcsönvett antik formák, egyszerűsödnek le és segítik ele a nyugodt, monumentális összhatást. Az olasz renaissaaicq építészet művészi tartalma: a nagyság és egyszerűség, a nyugalom és derű geometrikus formákban való megtestesítése. Eszköze a szigorú rend. Ez a rend azonban szuverénitást jelent: a szükséglettel szemben midőn az alaprajz szabályosságát egészében és részleteiben törvénnyé teszi; a körülményekkel és környezettel szemben, midőn a szimmetriát kihangsúlyozza és az épületet a környezetből kiemelni igyekszik. A szuverenitás a mult művészi hagyományaival és az antik szellemmel szemben is megnyilvánul, amennyiben az előbbinek az elveit nem alkalmazza vagy csak módosult értelemben; az utóbbi-' nak formáit pedig sokszor megfosztja eredeti jelentésétől. Az olasz faji érzés az építmény nagy formáiban és arányaiban látja a szép«ség megvalósulását, a 'dekorativ forma csak a szerkezeti tagoltság! hangsúlyozására szolgál. Ezek a sajátságok már a középkorban kezdenek felszínre törni, de talán soha máskor az olasz fajiság olyan jellegzetesen nem mutatkozik, mint éppen a renaissance-ban. Érdekes ezzel párhuzamba állítani a germán, főképp a német) művészet faji megnyilatkozását. A germán népek miszticizmusra hajló lelkülete az olaszéval szinte ellentétes faji jegyekben jut kifejzésre. A szépet nem a stereometrikus formákban és arányokban érzik, har nem a feloldottságban. Épp ezért az alaprajz szabályosságától és a szimmetrikus tömegelosztástól szívesen ; eltekint, mert ezzel festői tömeghatást hoz létre. Vonalaiban a mozgalmasságot és a feszültséget érezteti s a derű helyett a patetikusnak ad kifejezést. A germán faj jobban egynek érzi magát a természettel, azért a,z építészetben nincs meg az a környezet alakító ereje, mint a görögöknek és az olaszoknak. A görög templom jellegzetes alakjával s a környezetben való különleges elhelyezkedésévé épp úgy karakterisztikumot ad a tájnak, mint az olasz épület az utcának vagy a térnek, vagy a hegyen épült város a környéknek. A német épület azáltal, hogy a szigorú geometriai komponáltság hiányzik belőle, inkább beleilleszkedik a környezetbe. Amint a renaissance építészet, úgy az ábrázoló művészet sem egyszerű folytatása a középkornak, jóllehet tárgykörében a vallásos téma továbbra is a legfőbb helyet foglalja el, sőt ez a tárgykör ki is bővül. Nem lehet azonban úgy felfogni ezt a tényt, hogy esupkíin. az ábrázolási technikák tökéletesedésével járó átalakulással volna dolgunk. A megváltozott világnézet más természetszemléletet és más emberideált teremtett. A misztikus természetszemlélet elmúlik, s a renaissar.ce-ot már nem a dolgok belső lényege érdekli, hanem a tü-» neménvek s azoknak matematikailag kifejezhető oksági összefüggései.