Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1931
44 munkánk az enyhébb időjárási! őszi és tavaszi időszakban mindennap szentmisével kezdődött. Tanulóink elvégezték szokásos szentgyónásaikat, szentáldozásaikat, és valamennyien résztvettek épületes buzgósággal a húsvéti szentgyakorlatokon is. Örömmel láttuk azt is, hogy sok növendékünk zsenge éveiben is már ériékelni tudja a bensőségesebb lelki életet, és túl az iskolai törvények követelményein egyre többen és egyre gyakrabban keresték fel a gyóntatószéket. Az egyesületi élet iránt, való hajlamosságukat is kiaknáztuk vallásos érzésviláguk gazdagítására, ezért az arra vágyó ifjakat dr. Nádas Zoltán az ifjúsági Mária-Kongregációba, dr. Révai József pedig a Missziós Egyesületbe tömörítette. Szép iskolai ünnepség keretében megemlékeztünk a Kegyes Iskolák alapítójáról, Kalazanti Szent Józsefről, és 700 éves jubileuma alkalmából kegyelettel hódoltunk Magyarországi Szent Erzsébet emlékének. Yolt gondunk arra, hogy fiainkat az egyházi elöljárók iránt való tiszteletre neveljük. Ezért felhívtuk figyelmüket a pápa koronázásának, 10. évfordulójára; Bezdán József belvárosi plébános beiktatása alkalmával az egész intézet ifjúsága kivonult az új lelkipásztor ünnepélyes fogadtatására, halálakor pedig az iskola felsőbb osztályai, tanáraik vezetésével résztvettek a temetésén. Iskolánk másvallású tanulóinak hitéleíét saját felekezetük lelkészei irányították, de az iskola igazgatósága is megtett mindent a maga részéről, hogy ezek a tanulók is vallásbeli kötelezettségüknek lelkiismeretesen eleget tegyenek. A református tanulók számára Durkó Gábor ref. vallástanár az öntudatosabb vallásos élet ápolására megalakította a Soli Deo Gloria Egyesületet, az evangélikus tanulók Luther-szövetségének megalakítása pedig — az igazgatóság értesülése szerint — most van folyamatban. 6. Hazafias nevelés. Amint a piarista rend megvetette lábát a magyar rögön, iskolái mindenfelé a tevékeny és lelkes hazaszeretetnek tűzhelyeivé váltak. És ezeken a tűzhelyeken a láng soha ki nem aludt, mert még a legvészesebb időkben is, a rend szelleme fiaiban nemcsak őrizte azt, hanem élesztette, nevelte is. Ezt teszi ma is, talán féltőbb gonddal, mint valaha. És méltán! Hiszen az ország fővárosából jövő hírek arról szólnak, bogy a nemzetköziség réme immár a középiskolába is belopta magát. Ezért résen álltunk és hirdettük minden időknél hangosabban: „Minden erény önáldozattal jár, feláldozásával pillanatnyi kényünknek, megtagadásával önhasznunknak s nem ritkán hajlandóságunk vagy gyűlölségünk élném ításával: azonban minden áldozat kicsiny azokhoz képest, miket a hazának kívánni joga van. Mindent, ami élted folyta alatt arcod izzadásában gyűjtöttél; mindent, amit lángoló szerelemmel fűztél magadhoz, javaidat, kincseidet, házadnépét és saját éltedet naponként, és pillantatonként érette fel kell szentelned."' Vajha fogékony lelkekre találna Kölcseynk buzdítása minden tanítványunkban, és e falak között lobogó, áldozatos honszeretetnek őrtüzei