Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1931

45 örök időkön át tartsák távol ezen hajlék küszöbétől azokat, akik nem akarnák tudni azt, hogy mi a haza. Ezen forró kívánság között végezte a tanári testület minden tagja nevelői munkáját iskolában az órákon és magánérintkezésben egyformán. Az intézet hazafias szellemének megnyilatkozásai voltak ünnepségeink is. Megemlékeztünk az aradi vértanúkról október 6-án, november 1-én Dugonics Andrásról, a magyar regényírás úttörőjéről, december 14-én Sopron hűségéről, március 15-én a márciusi eszményekről. Az iskolai évnek egyik legszebb napja azonban május 29-re esett. A reggeli istentiszteletre menet, tisztelegve elvonult az egész ifjúság a nemzeti lobogó előtt. A szentmise alatt dr. Nádas Zoltán hittanár igen szép szentbeszéddel áldozott a világháborúban elesett hősök emlékének délelőtt fél 11 órakor pedig megtartottuk Évzáró ünnepségünket, melyen dr. Buza László egyetemi tanár úr Őméltóságának gyönyörű beszédje magával ragadta a tanárt, tanulót, szülőt épúgy, mint a tanügy minden igaz barátját. A magyar hősiességnek áldoztunk a limanovai csatáról való megemlékezéssel, a faji összetartozandóságot ápoltuk a finn testvériség hirdetésével, és a magyar sors jobbrafordulását véltük szolgálni a tanulók figyelmének a magyar iparra és a magyar könyvre való terelésével, továbbá a takarékosság jelentőségének kellő kidomborításával. 7. Á szülőkkel való érintkezés. Ma már nemcsak a pedagógusok sürgetik az iskolának és a szülőknek egymással való érintkezését, hanem kívánatosnak tartja azt mindenki, aki a felnövekvő nemzedéknek sikeres nevelését biztosítottnak látni óhajtja. Ez tehát már nem is probléma. A baj ott kezdődik, hogy igen sokszor félreértik ennek az érintkezésnek igazi célját. Akárhányszor minden érdeklődés csak a várható kalkulusé, és ha ezt sikerült úgy-ahogy elrendezni és a közvetlenül fenyegető veszélyt elhárítani, a legtöbbször eszükbe sem jut, hogy kutassák a felmerült baj gyökerét: a kellő tehetségnek a hiánya okozta-e azt, vagy pedig a hanyagság, jó szóra, buzdításra, instruktorra van-e szükség, avagy büntetésre, a családi körülmények nem olyanok-e, hogy a nyugodt, zavartalan tanulás lehetetlen stb., és még kevésbbé gondolnak arra, hogy szóvá tegyék a tanulók esetleges jellembeli fogyatékosságait. Más szóval a szülői házzal való minden kapcsolat mellett is. nem alakul ki igen sok esetben a két nevelő tényezőnek: az iskolának és a szülői háznak tervszerű és tudatos együttműködése. Pedig enélkiil hiábavalók a szülői értekezletek, a fogadó órák és minden „Ellenőrző könyvecske". Baj az is, hogy ezekből az érintkezésekből igen sokszor hiányzik az őszinteség. Akárhány szülő azt gondolja, hogy gyermekének hátrányára lesz, ha hibáit feltárja a tanár előtt, és akad tanár is, akit a szülőkkel való érintkezés során szerzett keserű tapasztalatok: túlérzékenység, elfogultság, egyéb kellemetlenségek, a hiányok és hibák feltárásában túlzottan tartózkodóvá tettek. Ezen azonban segíteni le-