Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1931

42 4-ig. A VIIT. osztály összefoglalásait május 11., 12., 13. és 14. napján, a többi osztályokét június 6., 7„ 8., 9. és 10-én tartottuk. Az intézetben megtartott magán- és érettségi vizsgálatokról külön számolunk be. 2. Változás a tanári testületben. Dr. Sebes Ferenc, a magyar kegyestanítórend főnöke 780/1931. sz. a. dr. Kanszky Mártont Budapestre, Szűcs Jánost pedig Debrecenbe helyezte; helyükbe jöttek Kmety György Vácról és Wolf Miklós a rend budapesti tanárképzőjéből. A tanári testület létszáma tehát nem változott: egy igazgatóból és 21 rendes tanárból állott. A rendes órarend keretén kívül tanító vallástanárok száma 7 volt. 3. A tanulók létszáma. Már a tanévvégi beíratások alkalmával annyian jelentkeztek az I. osztályra, hogy az intézet igazgatója szükségesnek ítélte a harmadik I. osztály megnyitását. Az általános takarékosságra való törekvések között azonban ezt a fenntartó város nem engedte meg, és így sok jelentkezőnek visszautasítása mellett is, két túlzsúfolt: 72—72 tanulót számláló I. osztállyal indultunk neki az új iskolai évnek. A nm. YKM. engedélye lehetővé tette ugyanis a számfelettiek felvételét, de a nevelésnek és az oktatásnak sikerét csakis a tanári testületnek felfokozott buzgósága tudta biztosítani. A. III. és IV. párhuzamos osztályokban normális állapotot teremtett a legalsó két osztályban helyesen keresztiilvitt selectio, és így ezekben az osztályokban az iskola végre tudta hajtani az 1924. évi XI. tc. 17. §-át, amely ^kimond ja: „A tanulók létszáma osztályonkint nem lehet több hatvannál. Az iskolafenntartók azonban ezt a számot fokozatosan csökkenteni kötelesek, úgy, hogy a törvény életbeléptetésétől számított 10 évi előkészületi idő elteltével magyar középiskolában a tanulók létszáma osztályonkint nem haladhatja meg a negyvenet." De egészen tehetetlenül állunk a felső négy osztály túlzsúfoltságával szemben, ahol a tanulók létszáma, vagy megközelíti a hatvanat, vagy azt meg is haladja. A tanári kar nem vállalkozhatik erőszakos selectióra — ezzel égbekiáltóan vétkeznénk tanári hivatásunk, gondjainkra bízott fiaink végzett munkája és iskolánk fejlődése ellen — viszont a mostani állapotok mellett még csak remélnünk sem lehet, hogy 13 osztályú iskolánk 9 osztályában, a törvényileg előírt és a mindenképen jogos pedagógiai igényektől megkívánt negyvenes létszámmal dolgozhassunk. Ezt máskép elérni nem lehet, csak a felső osztályok párhuzamosításával. Erősen hisszük, hogy az intézet nemes fenntartója, Szeged hatósága és közönsége, szívén viseli kétszáz éves iskolájának sorsát és kétszáz éves hűséges munkásainak pedagógiai ambícióit. A megcsonkított ország válságos óráiban fogant „leépítési" törekvések érzékenyen sújtották Szegedet és nem egy intézményétől fosztották meg. Kétszáz éves iskolája „leépítésétől" nem kell tartania Szegednek, ebbe beleépített minden tégladarab szegedi ,és eredeti rendeltetéséé marad, minden reáköltött fillér Szeged város fiainak szebb jövőjét szolgálja. A tiszteletreméltó mult és a jelenben is