Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1931

12 mechanikai és szilárdságtani vizsgálatai között vannak nem csekély számban olyanok, amelyek mai szemmel nézve is korrektek. Hosszú volt az út, amelyen a természetvizsgálat eljutott a középkori spekulatív módszertől az empíriának új fogásaihoz: ezt az útat itt nincs módunkban követni. A végső állomása azonban ennek a fejlődésnek az újkor legtermékenyebb módszere, a kísérlet volt. Sine experientia nil scire potest — verulami Baconnek ez a közismert mondása azonban, bármennyire modernnek tetszik is, nem azt jelentette, amit mi gondolunk alatta. Az újkor elején experientia alatt voltaképen azt értették, amit mi megfigyelésnek, tapasztalásnak mondunk. Csak a Lionardo da Yinciféle mérnök-tipusok kezdtek a mai értelemben vett kísérleteket végezni, amelyekben a vizsgált jelenséget mérésnek lehetett alávetni és amelyek segítségével a jelenségnek exakt leírását lehetett adni. Ez az ő gyakorlati céljaikat tekintve természetszerű is: a technikusnak, a mérnöknek legfontosabb problémája az épületnek, gépnek a méretezése, hogy az a kívánt célnak megfeleljen. Ettől már csak egy lépés az, hogy azok a mérések, amelyeket a mérnöknek az anyagokon előzőleg végezni kellett, mielőtt épületét vagy gépét megvalósította volna, amelyek tehát végső elemzésben természeti konstansoknak meghatározásai, ne csak gyakorlati célokat szolgáljanak, hanem öncélúakká válva új tudományos vizsgálatok alapjai legyenek. 5. Amikor az az átmeneti korszak, amelyet Lionardo da Vinci egyéniségével jellemeztünk, rájött a quantitativ kísérlet módszerére, szinte egy csapásra kialakul a mai világképünk. Galilei a testek esésének törvényeit állapítja meg, az ő vizsgálatai alapján Newton megalkotja az úgynevezett klasszikus mechanikát, Kopernikus és Keppler a világegyetem berendezéséről alkotott képet változtatják meg végleges érvér nyességgel, amit a távcső feltalálásának és ezzel kapcsolatban az optika fejlődésének köszönhetünk. A tizennyolcadik században a technika és a tudomány újabb hatalmas lépéssel jutott előbbre a gőzgép feltalásával. Az elméleti tudomány a hőtannak a fejlődését köszönheti neki, sőt ennek az eredménye az is, hogy a chémiában a phlogiston-elmólet helyébe az elemekről szóló mai felfogás lépett. Az elektromos jelenségek felfedezése volt a következő igen fontos lépés, ami ugyan eleinte alig volt több a tizennyolcadik század természettudományokkal kacérkodó szalonjainak divatos játékszerénél és tulajdonképpen csak akkor vált azzá a hatalmas tényezővé, amely az egész életet teljesen átalakította, amikor Faraday az indukció jelenségének felfedezésével kapcsolatot létesített az elektromos és mágneses jelenségek között és lehetővé tette az elektromos energia-átvitel technikai problémáját. Itt tehát az elméleti érdeklődés adott a technikus kezébe egy szinte kiaknázhatatlan lehetőséget. Faraday tette körülbelül az utolsó igazán „korszakalkotó" felfedezés, a technika összes úgynevezett „csodái", a rádiót is ideértve, tulajdonképpen ezen alapulnak és talán csak az anyagvizsgá-