Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1927

21 volna megrajzolniok, A legyőzöttek gazdasági vérkeringésének lecsapolása, gazdasági erejének kiirtása volt a cél a beavatottak, az intézők szemében s ehhez az erkölcstelen, példátlan merénylethez a legteljesebb jóhiszeműséggel asszisztáltak a nemzetiségi eszme nevében a félrevezetett Wilson s azon államférfiak, akik inost Pilátusként kezeiket mossák; ezek a tárgyaló asztalnál azt hitték, hogy évszázados jog'alanságot tettek jóvá s az emberiség egy boldogabb létének megalapozásához működnek közre. Ezért kellett Németországtól a Saár medencéjét, a népszavazás megcsúfolásával Porosz-Szilézia legszéndusabb vidékét s vele együtt millió és millió németet idegen uralom alá juttatni; ezért kellett Ausztriái és Magyarországot a tengertől elhatárolni; Csehországot a színmagyar Csallóköz, az ősi magyar Pozsony minden nép- és történelmi jogot s nemzetiségi elvet megcsúfoló elszakításával a Duna völgyéhez hozzá juttatni s a magyar felvidéken át a keleti Kárpátok vonaláig egy torz földrajzi alkotássá kinyújtani; ezért kellett Romániát Erdély s az Alföld színmagyar vidékeinek lekapcsolásával a történelmi Magyarország közepéig lehozni s oly területekkel gazdagítani, amelyekhez való jogét semmiféle alapon kimutatni nem lehet; ezért kellett Magyarországot legtermékenyebb déli részeitől megfosztani a jugoszláv állam javára. Az u.n utódállamoka központi hatalmak területéből mindazt megkapták, amit óhajtottak- Így fosztották meg Magyarországot minden fájától, vasától, erdejétől, ásványi termékeitől: mindattól, ami iparának fentartásához szükséges s lökték rá a lassú elvérzésnek és haldoklásnak rettenetes útjára s támasztottak olyan nyomort, aminő a török háborúk lezajlása óta ezen a területen nem volt. Ezért kellett 3 és fél millió magyarnak gazdaságilag értékes területekkel idegen uralom alá kerülni, akiknek vagyoni értékeit, nemzeti és kulturális jogait a békeszerződések paragrafusai védik ugyan, de a valóságban példátlanul ki vannak szolgállatva alacsonyabb kulturáju, embertelen elnyomóik durva önkényének s megfosztva az iskoláztatás lehetőségétől, hivatalokban, bíróságoknál s a magánéletben a legdurvább inzultusoknak kitéve, lakásukban, vagyonúkban, vallásukban szinte törvényenkivüli állapotba helyezve reménytelenül tekintenek a jövő, a biztos pusztulás elé s ha ügyük a Népszövetség elé kerül, nem nekik, hanem elnyomóiknak kelnek védelmére azon kijelentéssel, hogy nem szabad az utódállamokat a kisebbségek felszívásában akadályozni. A központi hatalmak gazdasági tönkretevésének másik eszköze, hogy a gazdaságilag életképtelenné lelt államokat, egyelőre ugyan csak Németországot, amelyek állami terheiket sem képesek fedezni, a jóvátétel és elégtétel cimén oly rémitő összeggel terhelik meg, amely felülmúlja a hadisarcról való minden eddigi fogalmainkat. Mindenki, aki pártatlanul, az objektiv igazság szemüvegén vizsgálta a versaillesi béke gazdasági következményeit, szükségkép arra a következtetésre jutott, hogy Németország a kivetett rettenetes hadikárpóllást megfizetni nem képes. Azoknak az államférfiaknak, akik ezt a szörnyű