Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1927

22 kárpótlást kiszabták, tudniok kellett, hogy Németország mit bir és mit nem bir és ha mégis kivetették ezt a kifizethetetlen nagy összeget a háborús sebektől vérző, a vas- és szénbányák elszakítása folytán ipari termelésében megroppant szerencsétlen országra, megvolt a maguk célja: s ez nem lehetett más, mint a német birodalom szétzülleszlése, a német nép szétszakítása, a 66. és 70/71 -i alkotások megsemmisítése. Ezt a céljukat nyíltan bevallani még sem merték ugyan, de nem a szavak, hanem a tettek, a tények számítanak, ezek pedig leplezetlen hadüzenetet jelentenek az egységes német nemzeli élet ellen és az egységes hazában élő német nép megélhetési lehetőségének elvétele által megtagadják egy nemzet legszentebb jogát: az egységes hazában való élnipróbálás létjogosultságát. A legszomorúbb, hogy a világ, jobban mondva a győztes államok lelkiismerete minderre meg nem mozdul, szótlanul nézik a példállan rombolást; mi pedig elszoruló szívvel kérdezzük, micsoda perspektívát nyújtanak ezek az események a jövőre, ha a 20. században, a felvilágosultság, a tisztultabb erkölcsi felfogás korszakában büntetlenül szabad megfoszlani egy nagy nemzetet létezési feltételeitől; miféle korlatozása marad még fenn az emberi önzésnek, az önkénynek? Hol van a halár, a mérték, amelyeket a jövőben győztes — ily borzasztó példák után — a visszatorlás s a bosszú szenvendélyétől elvakultan a legyőzöttel szemben magára nézve kötelezőnek tart. Szomorú tény s ez lenne az emberiség igazi katasztrófája, ha nem szabadna már hinnünk és reménylenünk a dolgok változásában s a szenvedélyek, a bosszú, a megtorlás vágyának lehiggadásával a józan belátás uralomrajutáséban s az emberiség közös nagy érdekeibe való belekapcsolódásában győzőnek és legyőzöttnek. Azok az államférfiak, akik ma az engesztelhetetlen megtor'ás, a győzelem nyujtolta lehetőségek minden tekintet nélküli kihasználásának képviselőiként fojtogatják a letiport, szerencsétlen, emberi és nemzeti méltóságukban végsőig legyalázott nemzeteket, csalódni fogntik, ha azt hiszik, hogy bosszúpolilikájuk allandóan képes varázslat alatt tartani nemzetüket; hogy a szenvedélyek emésztő tüzétől túlfűtött légkörben maradandó alkotások jöhetnek létre s nemzetük közvéleményében állandóan megtalálják az alapot a bosszú, az embertelen megtorlás politikájához. Ez érvényesülhet ideig-óráig, mert emberek vagyunk, mert az emberi psychében rejlenek mélyen gyökerei a megtorlás vágyának. De a lehiggadás el fog következni; a józan emberi belátás, a kiegyenlítődés gondolaiának úrrá kell lenni a lelkeken, mert a kiegyenlítődés törvénye megdönthetetlenül uralkodik úgy az egyesek, mint a nemzetek szellemi életében és erkölcsi berendezésében. A psychologia és történelem épp oly kevéssé ismer örök gyűlölete', mint örök barátságot és szeretetet s minél véresebb és hosszabb volt az ellentétes érdekek védelmezésében fegyveresen összecsapó nemzetek mérkőzése, annál mohóbbá vált a vágy a békére s minél inkább nélkülözi ezt a drága kincset az emberiség, annál mohóbb lesz a vágy ulána ;