Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1926

I. Ünnepi beszéd. A mohácsi vész 400-ik évfordulója alkalmából az intézet gyászürmepségén elmondotta dr. Károlyi János kegyesrendi tanár. Tisztelt ünneplő Közönség, Kedves tanulók! Az 1526. év junius havától kezdve Tomori Pál kalocsai érsek, a Délvidék kapitánya, kardja és bátorkarú védelmezője, úgyszólván az ellenség torkából sűrű egymásutánban küldi üzeneteit a budai várba, amelyek azt jelentik, hogy az éveken ét alaptalanoknak bizonyúlt hirek most az egyszer megmásíthatatlanul igazak : Szulejmán, a legnagyobb államférfiak és hadvezérek egyike a szultánok trónján, megindult Magyarország ellen s az óriási török sereg megkezdte a felvonulást. Junius 29-én átkel a Száván, julius 15-én elesik Pétervárad, az országnak utolsó védőbástyája a déli végeken. Tomori Pál lépésről-lépésre hátrálni kénytelen parányi seregével ; de ami egy talpig embertől, egy dicsőséggel borított vitéz katonától kitelett, azt megtette: roppant erőfeszítések, véres harcok árán késleltette a török előnyomulását; a szultán seregének száméról, felszereléséről pontos és megbízható adatokat szolgáltatott a királyi udvarnak; amennyire birta, előkészítette, biztosította a magyar sereg számára a felvonulási területet. De hol volt ez a hadsereg: a legnagyobb és legfelkészültebb valamennyi között, amelyet ez a nemzet valaha kiállított? Ez a sereg nem létezett 1 II. Lajos, a legtragikusabb sorsú magyar király, akiben az elhibázott nevelés, a rossz, vétkes környezet s a könnyelmű élet által elfojtott kötelességérzet a végveszély pillanatában egyszerre Szent István koronájának viselőjéhez méltóan nyilatkozott meg, a következő megrendítő szavakban adja tudtára környezetének, hogy Magyarország katasztrófa előtt áll: „Látom, hogy mindenki az én fejem mögött keresi a magáénak biztosítékát! Nehogy tehát még valaki a maga gyávaságát velem mentegesse és engem okolhasson, megyek oda, ahová nálam nélkül menni senki sem akar s az ország javáért, alattvalóim életéért kiteszem a veszedelemnek személyemet és fejemet". Június 20-án indul ki Buda várából néhány főpap és főúr és 3700 fegyveres kíséretében, mintha nem is a világ legerősebb had-