Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1925

7 avagy Kossuthnak? Meddő időpazarlás, mert Széchenyi programja nem valósult meg úgy, ahogy ő azl akarta. Ki tudja, hova vezetett volna? Annyi azonban bizonyos, hogy Kossulhék zátonyra jutottak és közel két évíized múlva újra az ízig-vérig magyar Deák Ferencnek kellett megkonstruálnia a magyar föltámadást. Nem a véletlennek játéka ez! A magyar politikai pszichét illetőleg föltéllenül korrektivumra van szükség. A magyar lélek nem revolucionista, nem forradalmár, a magyar lélek mélyén a jogfolytonosság, a szerves fejlődés, a törvényes alapok csodás tiszteiele lángol mindaddig, míg valaki könnyen lobbanó temperamentumát föl nem gyújtja. A magyar múltban voltak fölkelések, de ahányszor kardo! ragadott a magyar, csak nagyon kivételesen fűtötte a tohuva-bohura törő szenvedély és mindig a törvényes alapok védelmében tette azt. Ha törvénybe ütközött a király, legyen az Árpád véréből való. 11. Endre, vagy Habsburg vérből való I. Lipót, a magyar törvénytisztelettel találta magát szemben. Mélyen Tisztelt Ünneplők, Széchenyi tántoríthatatlan loyalitásában szinte szavunkat vesztve csodálhatjuk a nemes, tiszta hungarizmust. De Széchenyit nemcsak Kossuthék buktatták meg, hanem Bécs is. Az itthoniak forrongása Bécsből táplálkozott, Bécsből izmosodott. Metlernichék Széchenyi terveitől egyenesen féltek. Ugy vélték, ha a magyar lelkiség magára talál, ha a magyar gazdaságilag megerősödik, „helyét az ő monarhiájukban már meg nem találja": Széchenyit tehát nem szabad támogatni. A harmincas évek ünnepelt reformátora egyszer csak elvesztette igazát. Kossulhék Széchenyivel szemben konkrét tényekre hivatkozhattak, hogy Bécs a magyaron nem akar segíteni. Ám Széchenyi a nemzetiségi kérdést illetőleg is kétségenkivül hibásan ítélte meg a helyzetet. A nemzetiségi kérdés a negyvenes években már nem volt abban a stádiumban, hogy azt »a szenvedélyek köréből" ki lehetett volna emelni. Gájék illirizmusa és Palaczkyék pánszlávizmusa már ott izzott Szent István Koronájának megfertőzött szláv népeiben. Kossuth radikalizmusa is hiábavalónak bizonyúlt, erőlködés volt az 1843- 4-1-es törvényhozás és teljesen igaza volt Széchenyinek: »szólás még korántsem érzés, a nyelvnek pengése korántsem dobogása még a szívnek s ekkép a magyarul beszélő, sőt legékesebben szóló is korántsem magyar még." A két nagy magyar a nemzetiségi kérdésben egyről megfeledkezett: hogy elkéstek már. A honi nyelv elhanyagolása az évszázadokon át használt latin nyelvvel szemben itt bosszúlta meg magát s következményeinek súlyát érezzük mi és érezni fogja azt a magyarság, amig csak a Duna völgyét lakja. Mélyen Tisztelt Ünneplők, Széchenyi katasztrófája föltartózhatatlanul közeledett. A daliás nemzetőrök toborzódala nagy Széchenyinek halottas indulója. A leghívebb magyar csak Döblingben ért nyugovóra. Vagy mit mondok? Nyugovóra? Nemi Szörnyű vergődéseinek egyik stációjára. Más nem is következhetett. Nagy lelkének össze keliett roppannia azon