Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1924

5 ságból, hogy a középiskola csak olyan embert bocsásson ki, akiben már kialakította ezt a világnézetet. Milyen alapon ? Csak vallásos alapon tudományokkal megerősítve. Mert akit enélkül bocsát el a középiskola, az képtelen az élet forgatagában megállani, a mindenféle romboló ideának keserves tapasztalat szerint áldozatul esik. Nevel a mai középiskola jellemre. A jellem az erkölcsi tulajdonságok összege, amelyek rendezetten csoportosulnak az akarat tengelye körül. Ez sok mindent foglal magában. Igazságszeretetet; önérzetet, öntudatot, alázatosságot, hazaszeretetet és sok minden tüzetesen fel nem sorolhatót, amire szüksége van az embernek, szüksége van az ifjúnak, hogy biztos szövétnek gyanánt vezérelje az életben. Nevel a mai középiskola — mélyen tisztelt ünneplő közönség — még műveltségre. És itt a művéltséget, a kulturát ne abban a vonatkozásban méltóztassék felfogni, amint azt a köznapi életben általában használják. Nem! Lelki értelemben ! A kultura t. i. az iskola felfogása szerint a lélekben élő igaznak, szépnek és jónak kivetítése abból a célból, hogy megtanítsuk a gyermeket értékelni mindazt, ami becses és megvetni mindazt, ami rút. Ez a mi kulturális felfogásunk, ez az, amit mi a gyermek szívébe oltunk. Ez azonban csak rövid vázlat arról a munkáról, amit a középiskola végez. Folytathatnám még, nem érném végét egyhamar. Mégis e pontnál vázlatomnak végére kerültem. Csak azért mondom tehát mindezeket is el, hogy megértsék azt, hogy mit tesz az iskola. És mindezt a szépet, jót és a nemzet életére nézve fontos munkát egy ember vezeti. Egy ember irányítja és hozza azt a sok különféle tehetséget és egyéniséget harmóniába és ez: az intézet igazgatója. Méltóztattak tehát már most némi képet alkotni arról, hogy az igazgató munkája, amely szinte nem is látszik kifelé, mégis milyen értékes, milyen mély befelé. És ehhez hozzáveszem, hogy ez az iskola hatványozott mértékben teljesíti ezt a nagy munkásságot, mert hiszen köztudomású, hogy a szegedi kegyesrendi városi főgimnázium az ország legnépesebb vidéki középiskolája, tehát azt a^sok munkát, szép feladatokat végzi, melyeket mi az emberek ezreivel valóra válthatunk- Én tehát úgy vélem, hogy az, aki ennyit dolgozik, aki ily nemesen dolgozik, méltó a kitüntetésre. És az igazgató, aki ennek a hatalmas intézetnek az élén áll, méltó utódja elődeinek, méltó utódja egy Magyar Gábornak, méltó utódja egy Szinger Kornélnak, akik a tankerületi kir. főigazgatói címet hasonlóan viselik. És én őbenne még valami mást is kiemelek : azt a közvetlenséget, amellyel ő azzal a gyermeksereggel érintkezik. Egyszerű, természetes, igazi atyja a gyermekeknek, akiket névszerint ismer egytőlegyig. Mindezeknél fogva tehát, mikor ezt a tényt itt meg kell hivatalos részről is állapítanom, nem hagyhatom elmúlni a mai ünnepélyes alkalmat anélkül, hogy a díszes közönség előtt hálámat és köszönetemet ne tolmácsoljam Magyarország kormányzója Őfőméltóságának, Horthy Miklósnak azért, hogy észreveszi kormányzati tenger gondjai között is az igazi