Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1924

4 bele levegő mehessen. A mai iskola virágos ház, amelyben levegő bőségesen van, amelybe a napfény bőségesen behalolhat és amelyben minden, ami értékes, a nevelésben felkarolásra talál. Az iskola a jövő, a magyar iskola tehát a magyar jövő! És nekünk, akik olyan keserű, súlyos megpróbáltatásokon mentünk keresztül, nagyon jól meg kell alapoznunk ezt a magyar jövőt és mindazt, ami a nevelésre előnyös, jól ki kell használnunk. A mai iskola tehát elsősorban is nevel és ebben jön előtérbe a mult iskolájával szemben. Mire nevel a mai iskola? Nevel mindenekelőtt a hitre, a vallásosságra és szigorúan valláserkölcsi alapon nyugvó nemzeti érzésre. A középiskolai törvény, az 1883. évi XXX. t.-c. ezt még nem statuálta. Az iskolák ugyan eddig is ezen az alapon igyekeztek nevelni, de ez intézményesen csak a legújabb középiskolai törvénybe, az 1924. évi XI. t.-c.-be foglaltatott bele. Amit tehát az iskola azelőtt is művelt jószántából, azt most teszi már törvényes formánál fogva is. Hogy az iskola hitre és vallás-erkölcsi alapon nyugvó nemzeti érzésre neveljen, arra nézve igen nagy tárháza van, amelyben a középiskolának minden tárgya összekerült, de különösen és elsősorban a vallástan az a tárgy, amely nem annyira az elméhez, mint inkább a szívhez szól. Ilyen a magyar nyelv, amely voltaképen nem más, mint maga a magyar lélek• Magyar történeti olvasmányaink mind a nemzet erényeinek gazdag kincsesházát teszik. Kölcsey, Pázmány, Kossuth, Deák Ferenc beszédei mind igaz, őszinte hazaszeretetet sugároznak. A magyar történelem a magyar nemzet áldozatkészségéről tanúskodik. A „magislra vitae" az igazi, legfontosabb nevelő eszköz, mert itt tanulja meg az ifjú azt, hogy »Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledől s rabigába görbed." A nemzeti tárgyak sorában ennek méltó párja a földrajz, mely a magyar földet szeretteti meg a mi gyermekeinkkel; azt a földet, amelyet egy évezreden keresztül a magyar vér át- meg átáztatott és itatott. Ennek a célnak szolgálatában áll minden tárgy, még az oly nagyon hidegnek gondolt mathsmatika is; hiszen a számokban rejlő törvényszerűség is mire tanít? Egyenességre, nyíltságra, férfias becsületre és önérzetre. Ezenfelül a mai iskola nevel a munkára, a kötelességtudásra. Ez nagyon fontos momentuma a mai középiskola nevelő munkájának, mert hiszen láttuk az elmúlt vérzivataros időben, hogy csak említették a kötelességtudást, de nem gyakorolták. Pedig munka és kötelességtudás nélkül az ember nem élhet, enélkül az élet viharai közt a legelső kísértésre összeroskad; míg hogyha ez acélozza meg lelkét, minden kísértéssel bátran, derekasan, férfiasan szembeszállhat. Mert a kötelességtudás, a kötelességteljesítés az az erkölcsi épületet összetartó cement, amely nélkül az igazság, jóság, hatalom, de sőt még a szeretetnek állandóságára sem számíthatunk. Nevel továbbá világnézetre. Világnézet a lélekben kialakult az az irányító szempont, amely a szellemi és testi vonatkozások természetes és természetfeletti relációk értékelésében és felfogásában az emberi vezeti. Megtanultuk azt a keserű való-