Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1924

12 elhalmozott. Hogy megköszönjem azokat a sokszor hallott buzdító szavakat, melyek megmutatják nekünk az emberrélevés úlját, a jellem megteremtésének módját és azt, hogy miképen lesz belőlünk egész ember, egész keresztény. Sokszor hallottuk az igazgató úrtól, amilyen az ifjúság, olyan a jövendő. Ha testben-lélekben erős, egészséges, jellemes és kötelességtudattól lelkesedve komolyan készül az élet nagy feladataira : boldog jövő vár reá. Ha ellenben az ifjúság nem lelkesül azért, ami igazán szép, jó és nemes, ha nincs meg benne a becsület, a hűség, a munka szeretete, engedelmeskedni tudás, tisztalelkűség, akkor hiába várunk a magyarság életének megújhodására, egy új, boldogabb társadalom kiépülésére- Mi cserkészek megértjük, hogy előttünk nagy hivatás áll. Sa cserkészet épen ennek a hivatásnak tudatát akarja felébreszteni, s az élet vezető gondolatává tenni minden egyes ifjúban. A cserkészet a munkás éleire nevel, ami kötelességeink ismeretével és becsületes teljesítésével egyenlő. Erre kért bennünket igazgató urunk is mindig azért, hogy lelkiismeretes munkánkkal saját magunknak és nemzetünknek hasznára lehessünk. Azonban nemcsak buzdított, hanem példát is adott nekünk. Mindig látjuk, hogy kötelességeit lelkiismeretesen, férfiasan teljesíti, egész lélekkel betölti hivatását s ezáltal közöltünk is terjeszti a föltétlen igazlelkűséget, a megvesztegethetetlen becsületességet és az önfeláldozó áldozatkészségei. Igazgató úr szeretett egyéniségében az atya szigorúságát, az anya szelídségét, a gyóntató megbocsájtó, útbaigazító, bátorító együttérzését, a jóbarát érdeklődő bizalmasságát mind együtt látjuk. Igazgató úr mindent, ami az igazság, a becsület és önzetlenség ellen van, gyűlöl, mert mindez a haza alapjait csak aláássa, mert hőn óhajtott vágyának beteljesedéséhez nemes jellem, erős, határozott karakter szükséges. Hogy mi után vágyódik igazgató urunk leginkább, azt igen szépen elmondhatom a saját szavaival, melyeket a kétszáz éves jubileumkor az ifjúsághoz intézett: „Kedves fiaimi Szegény magyar hazánk egyetlen reménysége ! A ti le nem rongyolódott lelketek, a ti ifjú lelkesedésben izzó szívetek gyújtsa lángra a mi szárnyaszegett lelkünket. Nyújtsatok reménysugarat a jövőbe, mutassátok meg, hogy teljesülni kell Vörösmarty jóslatának : Lesz még egyszer ünnep a világon I" Én igérem az Igazgató úrnak, hogy mi nyomdokain haladni, példáját követni fogjuk, de még vágyát is magunkévá tesszük és annak eléréséle minden tőlünk telhetőt megteszünk. Most arra kérem a jó Istent, hogy engedje Igazgató úrnak megérnie érdemei, erényei jutalmául munkátszerető tanítványai, kötelességet tudó cserkészei körében e szerencsétlen szegény hazának dicsőséges feltámadását I Dr. Tarján Pál bankfőtisztviselő úr a volt tanítványok nevében ezt a szívreható szózatot intézte volt tanárához: Méltóságos és Főtisztelendő Főigazgató Úr 1 Mélyen tisztelt ünneplő közönség 1 Kedves fiatal barátaim! A régi Prelogg-diákok öregedő szívéből ifjúi hévvel előtörő szeretet és hála érzései adják számba a szavakat, amidőn Oméltóságát legmagasabb ki-