Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1923

12 megingathatatlan begyökereztetésére különös gondot fordítottunk. Ápolni igyekeztünk az igazi, gyakorlatban megnyilatkozó vallásosságot, mely kerüli a bűnt, megtartja a parancsolatokat és használja a megigazulás eszközeit. Szívünk-lelkünk minden erejével és szent meggyőződésével hirdettük ifjainknak az élő hitben gyökerező tiszta erkölcsi felfogást, az emberszeretetet, a mások javainak megbecsülését és az önfegyelmezést. A képzett elme mellett a vallásos jó szív kialakítása volt főcélunk és arra törekedtünk, hogy a reánk bízott fogékony lelkeket minden káros befolyástól távoltartsuk-és nemes tartalommal töltsük meg. Imádsággal kezdtük és fejeztük be az előadásokat, imádság végén elmondtuk a magyar Hiszekegy-et s tanítványainktól megkívántuk az „0 páter parvulorum" kezdetű piarista himnusz tudását. A róm. katholikus tanulók a téli időt kivéve hétköznapokon félnyolc, vasár- és ünnepnapokon nyolc órakor szentmisén jelentek meg a belvárosi plébánia-templomban, akadályoztatás esetén házi kápolnánkban. Vasárnapokon szentmise után három csoportba osztva exhortációt hallgattak, amikor a vallás tanításainak fejtegetése kapcsán hitéleti, erkölcsi és társadalmi kötelességeik teljesítésére s jövendő hivatásuk megfontolására kaptak buzdítást. A templomlátogatás a teljes piarista tanári testület kíséretében történt, az exhortációkon őrködő tanár volt jelen, a húsvéti szentgyakorlatokon az egész tanári kar részt vett. A róm. kath. tanulók az előírt időben elvégezték a szent gyónást és áldozást, sokan magán buzgóságból gyakrabban gyóntak és áldoztak. Jelen voltak farsang három utolsó napján a szentségimádáson, hamvazó szerdán szentmise alatt hamvazásban részesültek, Űrnapján pedig részt vettek az ünnepi körmenetben. A nem róm. kath. tanulók saját lelkészeiktől nyertek vallási oktatást és mindnyájan tartoztak a saját vallásuk szerint rendezett istentiszteleteken és beszédeken szigorú ellenőrzés mellett megjelenni. Ezeket az eszközöket használtuk fel, hogy az eszményi élet szépségeibe való elmélyedésre növendékeinknek alkalmat nyujtsunk. 2. Hazafias nevelés. Együtt neveltük növendékeinkben nemzetünk két alaptulajdonságát: a vallásos és hazafias érzést. Ezért hazafias ünnepségeinket (okt. 6., márc. 15.) istentisztelettel kezdtük, melynek végén elénekeltük a Hymnust. Ünnepségek alkalmával hazafias szavalatokkal és beszédekkel igyekeztünk kiegészíteni azt a hazafias nevelést, amelyet az egyes tanárok tantárgyaik keretében kifejtettek; magyar dalokkal és irredenta költeményekkel emeltük az ifjúság lelkesedését. Tanító és nevelő működésünkben az a főelv irányított bennünket, hogy a tanuló ifjúság lelkébe beoltsuk a tüzes magyar nemzeti érzést, a nemzet jövőjében való fanatikus hitet, a magyar jövő feladatainak megérzését és a tettekben megnyilvánuló hazaszeretetet. Megragadtunk minden alkalmat, hogy az ifjúság lelkébe minél mélyebbre véssük a fokozottabb szorgalmat és kötelességtudást, mert erős a meggyőződésünk, hogy szegény feldarabolt hazánk összeforrasztása és elszakított véreink