Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1921

3 irányítására különös gondott fordított és a vallás-erkölcsi érzés megingathatatlan begyökereztetésére irányult legfőbb törekvése. Ápolni igyekezett az igazi, gyakorlatban megnyilatkozó vallásosságot, mely kerüli a bűnt, megtartja a parancsolatokat és használja a megigazulás eszközeit. Szívünk-lelkűnk minden erejével és szent nieggyőződésével hirdettük ifjúságunknak az élő hitben gyökerező tiszta erkölcsi felfogást, az emberszeretetet, az önfegyelmezést és mások javainak megbecsülését. A képzett elme mellett a vallásos jó sziv kialakítása volt főcélunk és arra törekedtünk, hogy a reánk bizott fogékony lelkeket minden káros erkölcsi befolyástól távoltartsuk és nemes tartalommal töltsük meg. Imádsággal kezdtük és fejeztük be az előadásokat, imádság végén elmondtuk a Magyar Hiszekegyet, déli harangszókor vallástan óra előtt elimádkoztuk az Úr angyalát; tanítványainktól megkívántuk az „0 páter parvulorum" kezdetű piarista himnusz tudását. A római katholikus vallású ifjúság a téli időt kivéve hétköznapokon fél nyolc, vasár- és ünnepnapokon nyolc órakor megjelent a szentmisén a belvárosi plébánia templomban, akadályoztatás esetén házi kápolnánkban. Vasár- és ünnepnapokon szentmise után három csoportba osztva exhortációt hallgatott az ifjúság, amikor a vallás tanításainak fejtegetése kapcsán vallási, erkölcsi és társadalmi kötelességeinek teljesítésére kapott buzdítást. A templomlátogátás a teljes tanári testület kíséretében történt, az exhortációkon őrködő tanár volt jelen, a húsvéti szentgyakorlatokon részt vett az egész tanári kar. A római katholikus ifjúság az előírt időben elvégezte a szent gyónást és áldozást, sokan magánbuzgóságból gyakrabban gyóntak és áldoztak. Jelen volt a római katholikus ifjúság farsang három napján tartott szents'égimádáson, amikor a felső osztály tanulói félóránként járultak a legméltóságosabb Oltáriszentség imádására. Hamvazó szerdán szentmise alatt hamvazásban részesültek a tanulók, Űrnapján pedig részt vettek az ünnepi körmeneten. A nem római katholikus vallású tanulók saját lelkészeiktől nyertek vallási oktatást és mindnyájan tartoztak a saját vallásuk szerint rendezett istenliszteleteken és beszédeken szigqxú ellenőrzés mellett megjelenni. Ellenőrizzük az ifjúság olvasmányait, könyvtárba csak olyan könyvet sorozunk be, amelyet a felügyelő tanárok először elolvastak. Az ifjúsági folyóiratok közül a Zászlónk c. lapot járatta az ifjúság s igen sokan megrendeliék a „Magyar Jövő" Zászlónk Diákkönyvtárának megjelent példányait is. Ezeket az eszközöket használtuk fel, hogy az eszményi élet szépségeibe való elmélyedésre növendékeinknek alkalmat nyújtsunk. 2. Hazafias nevelés. Együtt igyekeztünk nevelni nemzetünk két alaptulajdonságát: a vallásos és hazafias érzést. Ezért hazafias ünnepségeinket (okt. 6., márc. 15.) mindig istentisztelettel kezdetlük, melynek végén felhangzott Kölcsey—Erkel': Himnusza és Szabados Béla: Magyar Hiszekegye. Ünnepségek alkalmával hazafias szavalatok-