Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1920
19 tőlem általuk a nagy figyelemért, nyájasságért, szívbéli jóindulatotokért; majd máskor is meghívandunk benneteket a játékszínbe. Én pediglen feljegyzendem, hogy Dugonics András, királyi Oktató, kegyes oskolabéli szerzetes pap Tárházi nevü vígszabású játéka annak megünneplésére, hogy kegyes oskolabéli szerzetes atyák kétszáz esztendőkkel előbb e jeles városban megtelepedének, újból előadatott, megint cum plausu, tapssal, Szeged városában, május hóban, anno 1921". Újra kitörő, szeretettől hevített lelkes taps után a Szegedi Filharmonikusok még Berlioz hatalmas Rákóczi átiratát adták elő vérforraló lendülettel — és az ünneplő közönség egy feledhetetlenül kedves nap emlékével hagyta el a színházat. Meghatott öröm és az ifjúság iránt érzett rajongó szeretet ragyogott minden arcon. A színházi ünnepség után megtartott 160 terítékű díszebéden az első pohárköszöntőt Dr. Aigner Károly főispán mondotta az ország Kormányzójára. Majd Bokor Pál h. polgármester dr. Vass József vallás- és közoktatásügyi minisztert köszöntötte fel, mire feszült figyelem mellett Vass József kultuszminiszter emelkedett szólásra és a következő beszédet mondotta: „Kétszáz esztendő egy intézmény életében elég nagy idő arra, hogy megpróbáljon az ember a 200 esztendőt megérő intézményről kritikát mondani és megkeresni, hogy ha bevált az intézmény, mi volt beválásának, sikerének tulajdonképeni oka. Tisztelt Uraim! Egy nemzet élete nem tud teljesen a nemzet saját belsőségéből kiforrásában tökéletessé fejlődni, hanem feltétlenül a nagy kulturközösségből, kívülről, más tényezőktől, más nemzetektől, más gondolatoktól kell átvenni e hatásokat, indításokat, gondolatokat, sőt egész intézményeket; aminthogy a magyar nemzet nem saját magából termelte ki mindazt, amije volt és mindazt, amije van, hanem rétegről rétegre, gondolatról gondolatra külön lehet választani réteget, gondolatot és intézményt két részre, olyant, amit ő maga termelt és olyant, amit átvett és magyarrá tett. A magyar piaristák anélkül, hogy megszűntek volna a szónak rendi, tehát internacionális értelmében piaristák maradni, magyarokká tudtak lenni ezen a földön. És ha én azt nézem, hogy ez az intézmény, amelyet kaptunk és amelyet kívülről hoztak ide Öt, teljesen magyar intézmény tudott lenni és keresem az okát ennek, nem tudom azt máshol megtalálni, mint abban, hogy ennek az intézménynek gyökérgondolata olyan gondolat, amely univerzális és internacionális és mellette mégis a legnemesebb nacionalizmus alapja, t. i. az Evangelium. De ezenkívül azok a piaristák, akiket ide telepítettek és magyar földből nevelték saját utódaikat, hozzá tudtak férkőzni a magyar nemzet szívéhez, lelkéhez. Vannak intézmények, melyek nem állanak annyira közel ami szívünkhöz. Vannak talán idősebb intézmények is. Vannak gondolatok a magyar nemzet történetében, amelyeket nem tudtak erővel sem összeforrasztani velünk és pedig azért, mert nem tudták megtalálni az utat a magyar lélekhez, a magyar szívhez. 2*
