Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1920

20 A piarista gondolat megtalálta az Evangelium erejével a magyar nemzet virágain keresztül, a magyar gyermekeken keresztül az utat a magyar apák és a magyar anyák, tehát a magyar nemzet lelkéhez és e lelkek legbensőbb rejtekéhez, oda, ahonnét a nemzet ereje forrásozik tovább és ömlik, viszi a nemzet életét évszázadokon keresztül előre, a jövendőbe. Ebben látom én a magyar piarista rend sikerének és ennek a rendnek a magyar nemzettel való történelmi összeforrottságának titkát és éppen ez az, amiért én ezt a rendet ezen alkalommal köszönteni kívánom. Ez a szó: rend, nekünk nagyon rokonszenves. Hiszen rendet sürgetünk, rendet kívánunk, követelünk és rendet kell teremteni ebben az országban. A katholikus egyház, valahányszor a nemzetek körében nagy nyugtalanságok voltak, szinte ösztönös erővel teremtette meg egyik századról a másikra mindig egy nagy intézmény formájában a panaceát, a medicinát és amit megtermelt, egy ordó, egy rend volt, amely a maga belső evangeliumi erejével, katonás megszervezésével és megfegyelmezettségével ideált mutatott és reprezentált, útat mutatott és megszemélyesítette azt a rendet, mely Krisztusnak vagyon alárendelve és az Evangéliumra van felépítve. Ez a rend mint kívánatos ideál van a lelkünk előtt három év sokféle hullámzásai után és minden tényező, mely hajlamos, alkalmas és elszánt ennek a rendnek, a magyar belső rendnek megerősítésére és megteremtésére, nekünk rokonszenves. És vájjon hol találnék hatalmasabb tényezőt a rend megszilárdítására, mint magát a rendet, in ordine, amelyről a régi közmondás azt mondja, hogy „becsüld meg, tartsd meg a rendet és a rend megtart téged". Megbecsüljük a piarista rendet, mert tudjuk, hogy ez az, amely rendet segít csinálni, ahogyan segített 200 éven kersztül az ifjúság lelkén keresztül. Megbecsültük ezt már 200 éven át, nem nyúlt hozzá a magyar állam, magyar nemzet szentségtörő kezekkel. A magyar nemzet servavit ordinem, megbecsülte a rendet és azért várja a rendtől, hogy a rendcsinálásban legyen segítségére. Köszöntöm a piarista rendet. Piaristák ! Az a 200 esztendő nem a tietek; ti dolgoztatok 200 esztendeig, de a nemzetnek dolgoztatok. A múltatok nem a tietek, hanem a nemzeté. Tietek a jelen, erre kell ráállnunk valamennyiünknek és a rendtől várjuk, hogy az erejét adja nekünk. A szegény, megcsalatott, megcsúfolt, meggyalázott, megcsonkított, megszegényedett magyar nemzet kultúrmunkájának adjátok a ti rendi erőtöket. A magyar kultuszminiszter köszönti ezt a rendet és kér a rendtől támogatást és munkát a magyar kultúra érdekében. A jelen a Tiétek Piaristák, adja a jó Isten, a magyarok könyörülő Istene, hogy úgy dolgozzatok és úgy dolgozzunk ebben a jelenben, hogy a jövő, amit megalapozunk, ne a Tiétek legyen piaristák, mint ahogyan nem a Tiétek volt a múlt, hanem a nemzeté, mert azért akarunk dolgozni. Üdvözlöm a rendet ezért és ezzel! Ezután Szinger Kornél, a kegyes-tanítórend főnöke, aki egy negyedszázadot töltött a szegedi piarista főgimnáziumban előbb mint tanár, majd mint az intézet igazgatója, a kegyes-tanítórend nevében mondott™ köszönetet