Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1920

18 Excellenciás, Aranygyapjas, Aranysarkantyús és más Vitézek, Méltóságos Nagyságos, Főtisztelendő, még több Uraságok, valamint Nemzetes Asszonyok, Nagyasszonyok, Asszonyságok, Úrfiak és Kisasszonyok! Engedelmet adjatok becses tudomástokra hozhatni, miszerint a hasonnemű vígszabású játékok tiszteletreméltó tradítióit, jeles példáit tekintetbe vévén a komédia utóbeszéddel betetéztetik. A jádzó személyek között engem sem találtok, hanem igen nemes igyekvésöknek én is igen nagy csodálója valék s ezen nagy vonzódás hozzájuk és az előbeszélőnek áradó dicséreti a kegyes Nézőknek nemes indulataikról és nyájasságokról bátorítást ada fényes színetek előtt megjelenni. Jutalmazzátok meg az én kis személyemet is szeretettel, nyájassággal. Im láttátok és hallottátok ezen jeles vígszabású játékot. Kérlek benneteket, hogy a hallott és látott dolgokon okulván, velem együtt az üdvös tanulságot elvenni belőle er ne mulasszátok. Gyakorta forgattam elmémben, hogy mások jószágáért, kiváltképen rézsut, tekervényes utakon, hízelkedéssel, hamiskodással, mások bemocskolásával, egymás ellen háborúskodással, a jószágra érdemesen rá nem szolgálván, nem áhétozandom. Nem pediglen a mondottakon kívül olyan sehonnai, mindenben minden személyek segítségével, mint Sehonnai és a borban örömet lelő, a turpisságoknak talpig szolgálatjára álló Peti, a rossz verseket faragó póéta, a mindenkinek kedveskedni igyekvő, de mindeneket rászedő, jutalmaztatni akaró, urukat híven nem szolgáló szolgaszemélyek, mert úgy járandunk, miképen az igen vitézkedő Ágyúsi főstrázsamester és az igen nagy tudományú Deáki Artium Liberálium Magister tudóskodó uram, hogy inter duos litigantes — nem másítván dolgaikon, hogy később öszvebékülnek — tertius gaudet. Becses figyelmezéstek, nyájas tekintetetek, nagy vígasságtok azt mutatja, hogy tetszett a játék, régi szabású emberekkel, ruhákkal, Dugonics András jeles királyi oktató, nyelvünk szíves gyarapítójáaak, csinosítójának, régi, de ékes tiszta magyarságával, minden erőltetés nélkül talpraesett gondolataival, természetesen kifejező kinyomásaival. Elárulom nektek kegyes Nézők, hogy ezen jelességeket Szegeden tanulá, mert miképen a régi írásokban olvasám, a szegedi jó magyarságot imígyen állította fényes példa gyanánt: „Mindaddig nem lösztök igazi magyar embörök, amíg Szögedön a Tiszából legalább egy pohár vizet mög nem isztok". Azt is olvasám, hogy főtisztelendő Uraság ezen bokros érdemeiért a halhatatlanság legfőbb polcára korában im ezen versekkel felemeltetett: „Amíg Dugonics él: él addig nyelve Hazánknak: Ő pedig él örökkön: örökkön él hát Haza-nyelvünk". A jádzó személyek még itt leselkednek, lépteiket is itt hallom. Eszembe jut, hogy külön-külön és öszvérén, kiváltképen pedig Ágyúsi főstrázsamester uram kardja kivonásával és összeapritás emlegetésével is súlyt adván szavainak, megparancsolák, kérdezném meg a kegyes Nézőket, tetszett-e a játék. Én magam ellenük szegezni nem merem. Ti megítélenditek; ha tetszettek s nem untattak, adjatok jelt, tapsoljatok nekik és nekem. Köszöntve legyetek