Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1920

14 élő édes magyar hazánknak a jövőben nagyobb, értékesebb szolgálatokat tehessünk. A második szó, amelyet a mélyen átérzett hála készt ajkunkra, Szeged szab. kir. város nemes hatóságának és közönségének szól. Annak a hatóságnak és annak a közönségnek, amely szinte dédelgető szeretettel sietett mindig segítségünkre, valahányszor kulturális és nemzeti munkánkban támogató segítségre volt szükségünk. Legyen legszebb jutalma a tudat, hogy ami sokat erre az iskolára két évszázadon át áldozott, azt a haza oltárára telte le és legyen meggyőződve, hogy a piaristák ezt a befektetett tőkét szívük minden izzó szeretetével, lelkük minden lángoló lelkesedésével, tudásuk minden erejével a jövőben is az édes magyar haza javára fogják kamatoztatni. Mielőtt még jubiláris ünnepélyünket megnyithatnám, hozzátok van néhány szavam, szeretett kedves tanítványaim! Ugyebár, minden munkánkat imádsággal szoktuk kezdeni, jól tudva, hogy Isten áldása nélkül nincs sikeres munka. Ma is azzal kezdettük. Szerencsétlen magyar hazánk sorsa — sajnos — ujabban arra késztetett benünket, hogy imádságunkhoz egy hitvallást is füzzünk. Kedves Fiaim! Szegény magyar hazánk egyetlen reménysége ! A ti le nem rongyolódott lelketek, a ti ifjú, lelkesedésben izzó szívetek gyújtsa lángra a mi fáradt, szárnyaszegett lelkünket. Gyújtsatok reménysugarat a jövőbe; mutassátok meg, hogy lesz gyümölcs a fán, mert van virága.; mutassátok meg, hogy teljesülni kell Vörösmarty jóslatának: Csakugyan lesz még egyszer ünnep a világon! Álljunk fel helyeinkről és mondjuk el lelkesült hittel, szent, rendíthetetlen meggyőződéssel az uj magyar Hiszekegyet: Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Amen. Az igazgató ezen utóbbi szavai alatt a közönség felállott helyéről és együtt mondotta vele a nemzet hitvallását. Közben a színfalak mögött az intézeti vegyeskar elénekelte az uj magyar Hiszekegyet, melyet König Péter, városi .zeneiskolai igazgató zenésített meg. Ennek végeztével az igazgató e szavakkal fejezte be beszédét: És most jubiláris ünnepélyünket megnyitottnak nyilvánítom. Az igazgató megnyitóbeszédére Dr. Somogyi Szilveszter polgármester a város közönsége nevében a következőkben válaszolt: „Tisztelt Ünneplő Közönség 1 Kedves Polgártársaim! Engedjétek meg, hogy Prelogg igazgató úrnak gyönyörű megnyitója után a Ti nevetekben és a város egész közönsége nevében egy pár szavát, egy pár mondatát mondjam el annak a szeretetnek és hálának, amely ennek a városnak a közönségét a magyar kegyes-tanítórendhez köti. A szeretet, a szeretet egyének vagy intézmények iránt a legdrágább kincs, amit adhatunk és ezzel magunkat is gazdagíthatjuk. Ez a leggyengédebb