Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1920

13 A városi színházban délelőtt féltizenegy órakor tartandó emlékünnep műsora: 1. Az ünnepséget megnyitja Prelogg József intézeti igazgató. 2. Fichtner Sándor: 1848. Szimfonikus költemény. Előadja a Szegedi Filharmonikus Egyesület Fichtner Sándor karnagy vezetésével. 3. König Péter: Adante a hegedűversenyből (II. tétel). Előadja dr. Belle Ferenc hegedűművész, zenekari kísérettel. 4. Arany—Révffy : Rendületlenül! Énekli a főgimnáziumi énekkar. 5. Ünnepi beszéd. Mondja dr. Csaba Jenő. 6. Az alsó osztályok válogatott tornacsapatának szabadgyakorlatai katonazenére. 7. Tárházi. Víg szabású játék 5 szakaszban, Dugonics András Királyi Oktató által. (Piarista iskolai vígjáték 1789-ből.) Átdolgozta és színre alkalmazta Német Károly. Rendező Szilágyi Aladár, a szegedi városi színház tagja. Prologus. írta Orbán János. Előadja Aigner Károly I. A) o. t. A jádzó személyek : Tárházi, gazdag kalmár Somogyi Miklós VIII. o. t., Gondosi, mindenese Armentano Alajos VII. o. t., Ágyúsi, nyug. főstrázsamester Förgeteg János VIII. o. t., Pisztoli, Ágyúsi főinasa Széli István VI. o. t., Peti, másik inasa Lányi János VII. o. t., Deáki, Artium Liberalium magister Kúp Gyula VIII. o. t., Téntai, inasa Regdon László VIII. o. t., Polgári, elszegényedett földbirtokos Völgyesi János VIII. o. t., Sehonnai, mindennél minden Schmidt Béla VIII. o.. t., Versei, poéta Fodor Ignác VIII. o. t., Trammel, német csapláros Schreiber Miklós VIII. o. t. Színhely Tárházi házának pitvara. Epilógus, írta Orbán János. Előadja Schmidt Miklós II. A) o. t. 8. Berlioz: Rákóczi induló. Előadja a Szegedi Filharmonikus Egyesület Fichtner Sándor karnagy vezetésével. Óriási virágcsokorhoz hasonlított a zsúfolt nézőtér, amikor dr. Vass József vallás- és közoktatásügyi miniszter megérkezése után Prelogg József főgimnáziumi igazgató a következő beszéddel nyitotta meg az ünnepélyt : Jól tudom, hogy a lelkes taps az imént és ez az ünnepélyes csend most, a szeretetnek és tiszteletnek eme kedves jelei, nem az én igénytelen személyemnek szólnak, hanem ennek az egyszerű, fekete köntösnek, melyet én is büszke örömmel viselek. A taps a szeretetnek, az ünnepélyes csend a tiszteletnek jele és ha ezzel megkaptuk a választ arra a kérdésre, van-e értéke annak a munkának, amelyet a piaristák 200 év alatt Szegeden végeztek, nekünk ez mindennél értékesebb jutalom. De a saját munkánk értékelése nem lehet ma a mi feladatunk. A mi szavunk ma a hála szava. A hála szava mindenekelőtt a jóságos Istennek, aki ezt a napot megérnünk engedte; aki bőséges áldására méltatott bennünket és megengedte, hogy e városban két évszázadon át szolgáljuk szent vallásunk és édes magyar hazánk ügyét. Megilletődött lélekkel borultunk le ma az Úr oltára előtt. Hálatelt szívünkből fölbuzgott a Te Deum laudamus és hálaadás után forró imában kértük az Egek Urát, adjon erőt egy uj század halármesgyéjén, hogy meggyőződéssel vallott hitünknek és vészes napokat