Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1916

4 mai közt élt s midőn a trónt elfoglalta, fölsóhajtott: Isten veled gondtalan ifjúság! A szép ábrándok eltűntek, az élet komoly, véres küzdelme kezdődött, mert a magyar nemzet nem ismerte el őt törvényes urának, hanem folytatta a harcot a szentesített törvények, a nemzeti önállóság és becsület érdekében. Folytatta oly vitézséggel, oly sikerrel, hogy megingatta magát a trónt is! Csak az orosz hadak hoztak változást, akik előtt ment végbe a fegyverletétel. Á fegyverletételt követte Haynau rémuralma, az aradi gyásznap, legjobbjaink üldözése, bebörtönzése és kivégzése. Valóban teljesült a költő komor, sötét jóslata : „Eljött a nagyszerű halál s a temetkezés fölött egy ország vérben állt." A nemzetre pedig másfél évtizeden át az abszolút rendszer nyomása nehezedett. De ezt elsöpörte az olaszországi kudarc, a pénzügyi válság, az általános elégedetlenség, még inkább a königrätzi csatavesztés. Az uralkodó belátta az abszolút rendszer veszedelmes következményeit és ezért kereste hazánkkal a kiegyezést, amit Deák Ferenc politikai bölcsesége, Andrássy Gyula gr. kiváló tehetsége s a kölcsönös engedékenység meg is valósított 1867-ben. A kiegyezés megerősítette a nagy reformokat, biztosította az alkotmányt az örökös tartományok számára is és szabályozta hazánk viszonyát Ausztriához a törvény, jog és méltányosság alapján. A kiegyezést, követte a koronázás, mely után a királyi pár a nemzet koronázási ajándékát, 100 ezer aranyat a 48-as honvédek özvegyei, árvái javára szentelte. így a király ós nemzet közelebb jutottak egymáshoz, a két állam belsőleg haladt, fejlődött, 'külsőleg pedig tekintélyes, hatalmas lett. Még inkább emelkedett a berlini kongresszus, a hármas szövetség megkötése után, mert innen kezdve a monarchia kelet vezérállama, az európai béke őre és föntartója volt negyven éven át. Ezt a nagy kort sivár évek követték. Az államférfiakat fölváltották a hataloméhes politikusok, a jogot a megalkuvás, a közérdeket az önzés, a reformmunkát a meddő viták, parlamenti botrányok és tüntetések. De 1896-ra elnémultak a zavarok, hogy a király és nemzet együtt ülhessék meg hazánk ezeréves fönnállását. A millenáris év fényes ünnepségei nem szüntették meg, csak eltakarták országainak belső bajait, vérző sebeit, mert nemsokára kockára került mindaz, ami neki és nekünk kedves, féltett és értékes volt. A magyar nemzeti követelések megtámadták a hadseregnek, a gazdasági és pénzügyi életnek hagyományos, elavult rendjét, a pártok küzdelmei, a politikai kalandorok, a honvédség alkalmazása az országgyűlés ellen a népképviseleti alkotmányt, a nemzetiségi törekvések a magyar állam egységét, Ausztriában az osztrákok vezérszerepét, a balkáni mozgalmak a békét, a külső tekintélyt, a világháború pedig megtámadta trónját, Magyarországnak és Ausztriának, az egész monarchiának létét, életét és főnmaradását !