Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1916

I. Ferenc ]ózsef emlékezete. Temetni jöttem Caesart, nom dicsérni. Shak8pere. A bécsi kapucinusok templomában van egy síremlék, amelyet koronás koponyák díszítenek. Korona és koponya ! Igazi barokstílű, bizarr, különös gondolat. Egyúttal megrázó allegória, mert ezek a kiszáradt, összeaszott, csupasz koponyák, a fénytelen, üres szemgödrök, a hústól megfosztott arccsontok, a fakó, hamuszínű fogak gúnyos, kaján nevetése, torz vigyorgása megdöbbentő némasággal hirdetik az emberi élet sivárságát, hiábavalóságát és semmiségét. Hirdetik : „Légy gazdag vagy koldús, szolga vagy király, egy csapással elejt s a rideg sírba ejt a kemény halál." Ez a kemény halál, ez a kegyetlen végzet ragadta ki sorainkból Ferenc Józsefet, a magyar királyt, Ausztria császárját és Európa legidősebb uralkodóját. Emlékezzünk meg életéről, hosszú uralkodásáról, jelleméről és életének nagy tanulságáról. * * * A reformkorszak kezdetén, 1830-ban született. Átélte a gyermekkor vidám, öntudatlan boldogságát. Mint ifjú gondos nevelésben részesült s már 17 éves korában hazánkba jött, hol magyar beszéde örömet, nagy reményeket keltett a könnyen hevülő, optimista lelkekben. Kossuth benne látta a Habsburg-ház regenerátorát, újjáteremtőjét, aki a népszabadságból fogja meríteni erejét. Pedig az ő fölfogása éles ellentétben állott a kor szellemével, mert őt a származás, a családi hagyományok, a nevelés, az udvari környezet, tanácsosai, hadvezérei az abszolút rendszer hívévé tették. De a korszellem kivívta a nemzeti jogok diadalát, a 48-as törvények szentesítését, amelyeknek visszavonására, megsemmisítésére törekedett az udvari és katonai párt. Ezért lemondatták a gyönge V. Ferdinándot, Károly főherceget s fiát, Ferenc Józsefet emelték a trónra 1848 december 2-án. Ekkor 18 éves volt, az ifjúkor rózsás ál1*