Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1915

58 története javára.

1 Ezeket a példákat kell követnünk nekünk is. Hiszen a történettanítás a mi köznevelésünknek ép oly fonto3 pillére, mint a németnek. Sőt a nemzeti öntudat állandó élesztgetése és ébrentartása révén nálunk még megbecsülhetetlenebb kulturmissziót tölt be. De ha azt akarjuk, hogy hivatását tényleg betöltse és a vállaira rótt újabb feladatoknak is becsülettel megfeleljen, gondoskodnunk kell a lehetőség megadásáról azzal, hogy tágabb érvényesülési teret biztosítunk neki. E szerény kívánság annál könnyebben teljesíthető, mivel hetenkint és osztályonkint csak egy-egy, összesen tehát hat óra többletről van szó. Gondoljunk arra, hogy a történettanítás heti óráinak háromról négyre emelése még mindig kevesebb munkatöbbletet jelent és kevésbbé rövidíti meg más tárgyak érdekét, mint merőben új tárgyak bevezetése, ami csak a történettanítás kibővítése árán kerülhető el. A másik fontos és szükséges változtatás a tanított anyag korhatárának napjainkig való kiterjesztése. A nagy világégés talán megérlelésre juttatja ezt a kérdést is. Mert ma mindenki világosán látja az eddig követett eljárás fonákságát. Történettanításunk az utolsó félszázad eseményeiről egyszerűen nem vett tudomást. Minden útmutatás nélkül, egy csomó holt ismerettel bocsátotta útjára a tanulót; nem adta meg neki a lehetőséget, hogy a történeti órákon megismert fejlődésláncolatot belekapcsolja a körötte viharzó életbe. Az utóbbi évtizedek története példátlan gazdasági és technikai fejlődésével, állandó politikai és szellemi hullámzásaival s az események hátterében lappangó hatalmas történeti erők teljesen ismeretlen, nem létező fogalmak voltak történettanításunk szemében. Azért hatott reánk minden váratlan esemény, a kellő figyelemre nem méltatott erők minden nagyobb kilobbanása a villámcsapás erejével; azért állottunk teljesen tájékozatlanul, mikor az éveken át lappangó válság a mai nagy háborúban kitörésre jutott. De ki kell emelnünk azt is, hogy történettanításunk eddig is érezte a rákény szeri tett eljárás fonákságát, de a mostoha viszonyok miatt nem' változtathatott rajta A reformsürgetések és javaslatok jámbor kívánságok maradtak; a megmerevedett keretek nem engedték meg a túlterjeszkedést. Most végre elérkezett a sürgetővé vált óhaj teljesítésének ideje. A történettanításnak és az állampolgári nevelésnek egyformán életérdeke a kiegészítés. Nélküle a „Non scholae, sed vitae discimus" mondás, legalább a történettanítást illetőleg üres szólam marad. Az előző két feltétel megvalósulása esetén a harmadik kívánság teljesítésének, a történeti anyag hagyományos beosztása megváltoztatásának nincsen semmi akadálya. A változtatást az állampolgári 1 U. o. 373. s kk. 11. Dékdny J.: A történelem-tanítás új rendje Poroszországban Magy. Paedagogia 1916. óvf. 305. s kk. 11.