Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1915
59 nevelésre való tekintet teszi elkerülhetetlenül szükségessé. A tanítás folyamán elszórtan közölt állampolgári, főleg alkotmánytani és mezőgazdasági ismeretek rendszeres összefoglalását és kiegészítését a mai formák nem engedik meg. Az utolsó évtizedek történetének intenzívebb tárgyalása amúgy is jelentékeny gyarapodást jelent s ha mellette még csak némi teljességre törekvő állampolgári tanítást is be akarunk illeszteni, a mai anyagbeosztás nem tartható fent. A negyedik és hetedik osztály okvetlenül tehermentesítésre szorul. Heti négy óra mellett azonban ez nagyon könnyen keresztülvihető. Hiszen az eddigi beosztás cenzúrái nem olyan természetűek, hogy a határok eltolását meg ne tűrnék. Nincs semmi akadálya, hogy a harmadik osztályban tanult anyag határát 1526-tól 171 l-re helyezzük át. Igaz, hogy a szatmári béke nem olyan epochális eseménye történetünknek, mint a mohácsi vész, de szintén fontos nyugvó pont, mely bízvást tekinthető a harmadik és negyedik osztály történeti anyaga határjelzőjéül. Ezen beosztással a negyedik osztályú történettanítás jelentékeny időtöbblethez jut, mely lehetővé teszi neki a legújabb események részletes ismertetését s a most is meglevő politikai, földrajzi és alkotmánytani áttekintés lényeges kibővítésével a szükséges állampolgári orientáció megadását. Még kevesebb akadálya van a világtörténeti anyag új beosztásának, mivel az ott szereplő korhatárok még kevésbbé természetesek. Azonkívül ott a tanítás nevelés magasabb érdekeire való tekintettel szó lehet a régebbi anyag korlátozásáról is. Mert bármily fontosnak tartjuk a történeti fejlődés egészének feltüntetését, nem útasíthatjuk el azt a jogos kívánságot, hogy a hozzánk közelebb eső, tehát életünket nagyobb mértékben befolyásoló események ismertetésére különösebb súlyt helyezzünk előadásunkban. Az ó- és középkori történet túlságos részletezése semmivel sem visz bennünket közelebb a történettanítás céljához, azért bátran mellőzhető. A lényeg az egyetemes fejlődés fonalának végig kísérése és nem összefüggés nélküli enciklopédikus ismeretek gyűjtése. Az anyag korlátozása s órák számának felemelése azután megengedi, hogy az ötödik osztály anyagát a középkor végéig, helyesebben a középkori intézmények (hűbériség, pápaság és császárság) aláhanyatlásáig, tehát körülbelül a XIV. század közepéig terjesszük ki. Ez a cenzúra semmivel sem természetellenesebb, mint a mai hivatalos középkor kezdetét jelölő 476. évszám. Hogy az ó- és középkor két merőben ellentétes világnézetet és fejlődésmenetet képvisel, nem lehet akadálya az egyesítésnek, mert a középkor kezdeteit (a népvándorlás megindulása, a ker. terjedése és megszilárdulása) már eddig is az ókorral kapcsolatban tanítottuk. Az ó- és középkor egyesítése a mai hatodik osztályos anyagnak körülbelül a felét az ötödik osztályra hárítaná át, de viszont lehetővé tenné a jelenlegi hatodik osztálybeli korhatár kitolását 1789-re, a
