Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1915

55 tett koncentrációt. Az alkalomszerű tanításnál kevésbbé fenyeget ez a veszedelem, mert itt az elmélet helyét konkrét tények foglalják el, a deductió nehéz és elvont fogalmait az inductió életteljes és szemléletes igazságai helyettesítik, melyeket esetről-esetre állapítunk meg a tanítás fonalán előkerülő tényekből. A pszichológiai és pedagógiai szempontok is az alkalomszerű tanítás mellett kardoskodnak, mert a tényekből leszűrt és konkrét példákhoz tapadó igazságok minden bizonnyal mélyebben bevésődnek a lélekbe, mint egy rendszeresen felépített ismerethalmaznak bármily logikusan kapcsolódó részei.

1 Ezzel szemben a külön tanítás sürgetői arra hivatkoznak, hogy az alkalomszerű tanítás tisztán a véletlenre bízza s a tanár szeszélyétől teszi függővé az állampolgári nevelés sorsát. Die Göttin Gelegenheit hat nur vorn an der Stirn Haare, hinten hat sie einen Kahlkopf. Und an diesen Kahlkopf hält sich alles „Gelegentliche."

2 A rendszeres tanítást csak intézményesen lehet biztosítani; mert különben könnyen megtörténhetik, hogy fontos ismeretelemek megemlítése nélkül maradnak vagy különböző tárgyak keretében széttördelve és összefüggésük kiemelése nélkül jutnak szóhoz. Nem nehéz elképzelni azt az esetet sem, hogy az egyes tantárgyak előadói fölösleges tehernek érzik a tárgyuk körébe utalt állampolgári vonatkozásokat s megfelelő érzék és tapintat hiányában kiaknázatlanul hagyják őket vagy másokra hárítják át. Végül pedagógiai szempontból is ajánlatosabbnak látszik, ha a szükséges politikai, jogi és gazdasági ismereteket nem mozaikszerűen, szétforgácsolva, hanem világosan áttekinthető s az összefüggéseket pontosan feltüntető rendszer mezébe öltöztetve adjuk elő.

8 Mint látjuk, mind a két véleményt egyformán komoly érvek támogatják. Ha azonban kissé jobban utána gondolunk a dolognak, hamar rájövünk, hogy a két harcoló módszeren kívül még egy harmadik is képzelhető, mely magában foglalja amazok összes előnyeit hátrányaik nélkül. Nyilvánvaló, hogy ez a harmadik módszer, mint az előző kettő magasabb szintézise, szolgáltatja a nehéz kérdés megoldásának legegyszerűbb és legtermészetesebb módját. Az alkalomszerű tanítás elevenségét és szemléletességét össze kell kapcsolnunk a rendszeres összefoglalás logikus áttekinthetőségével — ez a feladat. Ez pedig legkönnyeben úgy oldható meg, ha az állampolgári nevelést, mint vezető princípiumot következetesen végig vezetjük s a középiskola minden tárgyának kötelességévé tesszük az állampolgári nevelést érintő vonatkozások hangsúlyozott kiemelését s a végén rendszeres formába öntjük az 1 Rühlmann í. m. 135. s. k. 1. Messer i. m. 186. Friedrich Fr.

: Stoffe und Probleme des Geschichtsunterrichts. Leipzig—Berlin. 1915. 16. 1. a Matthias A. Krieg und Schule. (Zwischen Krieg und Frieden. 16.) Leipzig, 1915. 45. I. 3 Rühlmann i. m. 136. s. kk. 11. Messer i. m. 186. 1.