Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1915
21 bizonyos irányú kiegészítésének. Az ember nem a közösség kedvéért van, hanem önmagáért; ezen az alaptételen kell felépülnie a nevelés rendszerének is. 1 A közösség érdekeinek határozottabb kidomborítását sürgető állampolgári nevelés nem jelenthet többet, mint a jellemképzés egyes, eddig elhanyagolt vagy nem eléggé tudatos területeinek fokozottabb figyelembe részesítését. Csak addig képvisel pedagógiai értéket, amíg állandó összeköttetésben marad a főcéllal s hivatását a minden pedagógiai tevékenység végső célját alkotó eszmény megvalósításában az erkölcsi személyiség megalapozásában keresi. De létjogosultságát veszti és pótolhatatlan értékek veszedelmévé válik, mihelyt öncélúnak tekinti magát és egy irányban kifejtett részletmunkáját az egész nevelői tevékenység helyére akarja iktatni. A túlzás mellett másik nagy akadálya az állampolgári nevelés világos fogalmi meghatározásának az egyoldalúság. Sokan csak egyes gondolatokat ragadnak ki tartalmából és ezen az alapon a politikai, gazdasági, majd ismét a nemzeti és szociális neveléssel azonosítják az állampolgári nevelést. Ez az önkényes és kritikátlan eljárás nem csekély mértékben nehezíti a fogalmak éles elkülönítését; némileg azonban menthető, mert az állampolgári nevelés tényleg sok olyan elemet tartalmaz, mely közös az említett nevelési feladatokkal. Ilyen közös elem mindenekelőtt a végső cél: a közösség szempontjából értékes erények meggyökereztetése a társas életre hívatott egyén lelkében. De ha a közösség eszméjének konkrét megtestesüléseit veszszük kiindulásul, hamar észrevesszük, hogy a cél és részben az eszközök azonossága mellett elég jelentékeny a különbségek száma is, melyek a különböző szociálpedagogiai törekvéseket egymástól és az állampolgári neveléstől elválasztják. E különbségek figyelembe vétele azután megadja a jól megkülönböztethető határok megvonásának lehetőségét. A politikai nevelés az államélet céljáról s a cél megvalósítására szolgáló eszközökről nyújt tájékoztatást s akaratunkat iparkodik úgy irányítani, hogy adott esetekben mindig a közlött ismereteknek megfelelően cselekedjünk. Célját négy lelki feltétel: 1. a politikai tudás, 2. a történeti belátáson sarkalló politikai gondolkozás, 3. a politikai felelősségérzetben kulmináló politikai akarás és végül 4. a politikai cselekvés megteremtésével és harmonikus együttműködésének biztosításával iparkodik elérni. 2 A nevére érdemes politikai műveltség és az önálló politikai ítéletek formálására való képesség megszerzése tehát nem közönséges intelligenciát kíván; mindenesetre jóval magasabbat, mint az átlag embernél feltételezhetjük. A tömeg politikai kérdésekben 1 Budde i. m. 179. 1. 2 Rülilmann i. m. 30. s kk. 11.
