Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1915
16 olyan értelemben, mint volt a görögöknél és rómaiaknál. De ez már részben a felvilágosodás bűne. Lényének megfelelően csak intellektuális oldalát látja az állampolgári nevelésnek, csak ismereteket akar adni s nem egyúttal érzületet teremteni. Meggyőző bizonysága ennek a sok elméleti fejtegetés és a nagyszámú politikai kathekizmus a XVIII. sz. második feléből. 1 A felvilágosodás korának pedagógiai eszményei még egyszer életre kelnek és az erősen nemzeti jellegű állampolgári nevelés sokat ígérő renaissance-át helyezik kilátásba Fichte és köre lelkes munkásságában. 2 De a politikai viszonyok változása és az általános elernyedés nem engedi, hogy a nagy nemzeti enthuziazmus napjaiban elhintett magvak kihajtsanak és termést hozzanak. A szabadságharcok szenvedéseiből kisarjadó romanticizmus a középkori viszonyokat álmodja vissza, míg az örökébe lépő liberalizmus a renaissance individualista felfogásáért lelkesedik. A pedagógiai elmélet továbbra is hangoztatja a nevelés szociális vonatkozásait, nyomatékosan sürgeti a nemzeti szempontok fokozottabb érvényesítését, de tiltakozik minden állami gyámkodás ellen. A liberális pedagógia az egyéniség jogainak korlátozását látja minden kísérletben, mely a nevelés célkitűzésében az állam sajátos érdekeinek is helyet akar szorítani. Nietzsche gyűlölettől és megvetéstől izzó szavai a pedagogusok körében is visszhangra találnak: „Csak, ahol az állani megszűnik, csak ott kezdődik az ember, aki nem fölösleges; ott kezdődik a szükséges ember dala, ez az egyetlen pótolhatatlan dallam." 3 A liberalizmus túlzó individualizmusával végigkíséri a XIX. sz. nagyobb felét. Közben egyoldalú gazdasági felfogásával egy új erőt szabadít fel, mely csakhamar veszedelmes ellenfeleinek bizonyul: a szociálizmust. A szociálizmus azonban mindjárt kezdetben több akar lenni követőire nézve egyszerű gazdasági rendszernél; a világnézet igényeivel lép fel és nem kisebb cél elérésére törekszik, mint hogy az egész világot a maga eszméi képére formálja át. Ügyesen megválasztott jelszavaival és kétségtelen sikereivel rövidesen a maga részére hódítja az elnyomott proletariátus zömét és példátlanul nagyarányú, az egész világot átfogó tömegmozgalmat idéz elő. Az államnak akarva, nem akarva fel kell vennie a küzdelmet a munkásmozgalommal — vagy keresnie kell az eszközöket hatásainak ellensúlyozására. Eleinte, míg a túlságosan merev elmélet államellenes tendenciái lépten-nyomom kiütköznek, az államhatalom a kíméletlen harcban, a szociálista eszmék kiirtásában 1 Messer i. m. 18. s k. 1. 2 Messer i- m. 33. s kk. 11. Franke i. m. 145. s kk. 11. Lipps G. F.: Weltanschauung und Bildungsideal. Leipzig. 1911. 2. s kk. 11. 3 Nietzsche F. : Im-ígyen szóla Zarathustra. Ford. Wildner ü. Budapest, 1908. 66. 1.
