Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1914

37 III. A XIX. század végén két ellentétes hatalmi csoportot látunk a világpolitika porondján : a hármasszövetséget és a kettős entente.-ot. Látszatra tehát az egyensúly biztosítva van. De hogy ez a biztosság mennyire csak látszat, mutatják azok a hatalmas, a népek egész teherbíró képességét igénybevevő erőfeszítések, melyekkel az ellenfelek egymást túlszárnyalni igyekeznek az óvatossági rendszabályok életbe léptetésében. Még szembetűnőbben mutatja a nagy diplomáciai mesterkedéssel létrehozott egyensúly labilis voltát az a körülmény, hogy a szembenálló csoportokat elkülönítő politikai, faji és gazdasági ellentétek egyre gyakoribb és élesebb összeütközésbe kerülnek egymással s mind valószínűbbé teszik egy erőszakos katasztrofális kiegyenlítési kísérlet hamaros bekövetkeztét. Hogy a lassan kialakult helyzettel adott komponenserők nem az áhított béke, hanem a háború felé vergáltak, abban legnagyobb része Oroszország keleti, szabatosabban balkáni törekvéseinek és Angolország megváltozott politikájának volt. Oroszország történetének a szó legigazabb értelmében vett központi • problémája, az orosz történelemnek mintegy quintessentiája a melegvizű tenger szerzésére való törekvés. Míg azonban a Balti tenger, az Atlanti és a Csendes óceán felé való gravitálás csak időleges, epizódszerű jelenségek, a Fekete tengerből kivezető Boszporusz és Dardanellák birtokbavételének vágya állandó együtthatója az összes orosz külpolitikai törekvéseknek. Dir és Aszkold varégnormann vitézek támadása 866-ban, Oleg 906-iki, Igor 941-iki és Szvjatoszláv 970-iki kísérletei Bizánc elfoglalására, Jaroszláv 1043. évi hadjárata, a bizánci kereszténységhez való csatlakozás és az 1453-ban elbukott görög uralkodó család utolsó tagjának, Sophia Palaiologának nőül vétele Nagy Iván, az orosz egység megteremtője által, mind ebben a századokat átfogó perspektívában nyernek igazi értelmet és tartalmat. És az orosz történelem újabb fejezetei is, mintha kizárólag e körül az egyetlen pont körül forog3