Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1914

34 nának. Mióta Nagy Péter, Oroszország nagyhatalmi állásának megteremtője, kijelölte a terjeszkedés főbb irányait, utódai az orosz jellem fanatikus szívósságával kísérletet kísérletre halmoznak, hogy eljuthassanak a bűbájos álmok és kincsek városába és birtokukba vehessék Európa és Ázsia kapuját. A XVIII. század elejétől a XIX. század közepéig, Azov elfoglalásától a krími háborúig nyolc nagyobbszabású hadjáratot indítanak a török birodalom ellen, emberéletben és anyagi áldozatokban megszámlálhatatlan milliókat dobnak oda, csakhogy visszatűzhessék a keresztet a Hagia Sophia ormára. De bár minden békekötés egy-egy lépéssel közelebb viszi őket az óhajtott célhoz, a Boszporusz és a Dardanellák birása s a carigradi orosz fejedelemség megmarad fantasztikus álomnak, melynek valóraválása annál kevésbbé remélhető, mivel az érdekelt európai hatalmasságok is egytőlegyig ellenére dolgoznak. A csatatereken elhullott milliók vére s a hadjáratokba beleölt százmilliók száz meg százezer négyzetmérfölddel növelik Oroszország területét, de a keleti problémát megoldani nem tudják. A mérhetetlen messzeségekbe vesző birodalom óriási seregei mellett kénytelen szövetségesek után nézni. A szövetségeseket meg is leli hamarosan a török birodalom leigázott keresztény népeiben. Az orosz diplomácia a vallásközösség örve alatt könnyen hozzáférkőzik e szabadságra szomjazó népek szívéhez, bőven osztogatott rubeljaival megnyeri őket önző céljainak s megkezdi velők azt az őrlő aknamunkát, mely Törökországot másfél század alatt Európa beteg emberévé teszi. A keresztény vallási érdekek védelme a „hitetlen" törökkel szemben romantikus gloriolával övezi az egész balkáni politikát s modern keresztes hadjáratok mezébe öltözteti a cári diplomácia leplezett expanziós törekvéseit. A krími háború véres küzdelmei azonban lerántják a hazug leplet és kíméletlen brutalitásukban mutatják be az európai közvéleménynek Oroszország valódi céljait. A megrettent Európa egy pillanatra tudatára eszmél a veszedelem nagyságának, fegyverrel akadályozza meg a keleti kérdés egyoldalú megoldását, a párisi békében pedig nehéz bilincseket rak a telhetetlenül hódító kolosszus kezeire. Ennek dacára a krími háború csak rövid szünetet, az erőgyűjtés és új ürügyek keresésének korát eredményezi Oroszország balkáni politikájában. Mivel a vallásközösség tudata elveszti varázsát, új eszközt leeres megingott presztízsének megszilárdítására és a balkáni népekre gyakorolt befolyásának biztosítására. Az új eszközt a nemzeti eszmében találja meg, abban a történelmi erőben, mely a napoleoni háborúk lezajlása óta leghatalmasabb lendítő kereke a fejlődésnek. A nemzeti eszme a nyelvi és faji összetartozás elvét hirdeti s a szabadság mellett a faji sajátosságok korlátlan érvényesülését sürgeti. A Balkán félszigeten a krími háborút követő évtizedekre esik az eszme teljes kifejlése: tehát épen kapóra jön