Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1913
6 megoldására. Sokszor mondották róla, hogy diplomata természet és gyakran bámultuk békítő, csillapító, megnyugtató művészetét, mellyel a kényes kérdések kedvező megoldását intézte. Ha az iskolát egy nagy család gyanánt fogjuk fel, akkor az igazgató tekinthető e család apjának, a tanári testület e család felnőtt, érett, a tanuló ifjúság pedig nevelendő, éretté teendő részének. Az igazgató törekvése a tanuló ifjúság megismerése, benne kell a tanulóknak szerető, de szigorú vezéröket látniok. Szinger Kornélt az intézet ifjúsága szerette. Megérezte azt a szerető, atyai gondoskodást, mely minden tettében vezette. Működésében rendünk nagy alapítójának szelleme irányította, a szigorúságot szeretettel párosította. Az intézetnek — úgyszólván — minden növendékét ismerte nemcsak névszerint, hanem iskolai munkájából és tulajdonságairól is. Igazi páter parvulorum volt. Szívét örömmel töltötte el, ha intézetünk növendékeit együtt látta s igazi élvezet tükröződött arcán, mikor az iskolaajtóban állva szemlélte azt a hatalmas tömeget, mely rajta előadás után kitódult s az iskola előtti téren hemzsegett. Meg volt benne a pedagogusok főtulajdonsága: a gyermekek szeretete. A büntetésben, ha komoly erkölcsi vétségről volt szó, szigorú tudott lenni, de inkább szíve, mint esze után ítélt, inkább a könyörület, mint a szigor felé hajlott, A gyermek tetteinek elbírálásában a meggondolatlanság, a gyermeki könnyelműség nagy szerepét mindig látta s beszámította. Mint minden cselekedetében, úgy az ítélethozatalban is a megfontoltság, higgadtság, a körülmények mérlegelése jellemezte. Éles különbséget tett a gyermeki könnyelműségből és pajkosságból eredő hibák s az erkölcsi romlottságból származó vétségek között. A túlzástól a büntetésben is, a dicséretben is óvakodott. Mindig hangsúlyozta, hogy a büntetés célja nem a megtorlás, hanem a javítás, ezért folyton arra kérte a tanárokat, hogy a megjavult s javulásra törekvő vétkeseket szeretettel fogadják és segítsék őket jószándékok megvalósításában. Az ifjúság szeretetét nemcsak hangoztatta, ajánlta; minden tettében, mely az ifjúsággal vonatkozásban állott, e szeretet vezette s legszebb jutalma az, hogy a tanúlóifjúság e szeretetét megérezte s a jó ember, a jó igazgató iránt szeretettel viseltetett.
