Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1913

4 igazgatói működésére, hogy intézetét a hagyományként rászállt színvonalon s jó hírnévben megtartotta. Igazgatói működésében a régi tradíciók ápolása vezette. Kifejlett érzéke volt a haladó idő követelményei, az új áram­latok iránt is. Józan ítélete azonban visszatartotta a túlzások­tól. Nem volt elfogult egy tanulmányi ág érdekében sem, a középiskola tanító és nevelő feladatának sikeres megoldását az egyes ismeretek harmóniájától, a tanári testület egységes szel­lemétől várta. Meg tudta becsülni azt, amit az elődök mun­kásságában helyesnek, célravezetőnek látott s értett ahhoz, hogy a haladás követelte újításokat az intézet hagyományos szelle­mébe illessze. Kevés iskola munkásságában tapasztalhatunk oly egységes szellemet, amilyent ő teremtett tekintélyével, irányító, vezető, értékek megbecsülésére nevelő befolyásával. Vezérünknek éreztük őt valamennyien. Láttuk, hogy törek­vése nem az, hogy felettünk álljon, hanem az, hogy előttünk haladjon, köztünk igazán első legyen. Rendszeretetével bennün­ket is pontosságra szoktatott, intézete mint egy hibátlan, egész­séges organizmus működött. Szellemi vezetésével, irányításával, a múltnak s a jelennek összekapcsolásával, a tradíciók ápolá­sával s az új eredményeknek, vívmányoknak a tradíciókba illesz­tésével egységes intézeti szellemet teremtett, ezen intézeti szel­lem biztosításáról gondoskodott, e szellembe belenevelt. Ezen egységes szellemnek nem kis része volt intézete jó hírnevének gyarapításában és megtartásában. Egy több mint húsz tagból álló tanári testületnek veze tése nagy körültekintést, tapintatot, figyelmet s nem közönsé­ges emberismeretet követel. E tulajdonságok birtokában sike­rült a békés, harmonikus, kollegiális együttműködést megterem­tenie. Ennek az összhangzó, súrlódásoktól ment együttműkö­désnek szintén jelentékeny szerepe volt azon tekintélynek és tiszteletnek megszerzésében, melyet intézetünk a nagy társada­lom részéről mindenkor élvezett. Mindig tisztában volt azzal, hogy az a hivatása, hogy fenntartsa a tanári kar tagjai között a békés viszonyt, a har­móniát, mely nélkül a testület együttműködése lehetetlen. Az intézetnek igazi szellemi vezére volt. Ambíciója az intézet szel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom