Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1913

16 amiért az írásművet készítjük. Cél nélkül sohasem írnak. Még az iskolai dolgozatoknál is érvényes ez a szabály. Ott is megvan a cél. Azért készítjük őket, hogy bemutassuk, mint tudunk gondolatainknak formát adni, mennyire értettük át egyik, vagy másik tételt. Dolgozatokat készítünk, hogy magunkat a szerkesztésben, előadásban gyakoroljuk. Számítanunk kell arra is, hogy kik lesznek az írásmű olvasói. Ugyanis egészen máskép írok egyszerű, mint iskolát végzett, műveltebb embereknek. Bele kell illeszkedni az olvasó értelmi felfogásába, gondolatvilágába, viszonyai, körülményei közé. A cél, amiért az írásművet készítjük, többféle lehet: ismeretterjesztés, oktatás, tanítás; máskor meg felvilágosítani, meggyőzni, lelkesíteni, szórakoztatni vagy gyönyörködtetni akar az író. A történelem például eseményeket tár elénk azért, hogy a mult jelenségeiből okuljunk. A történetíró maga mutat rá, mi a helyes vagy helytelen. Máskor pedig költői eljárással úgy szerkeszti meg az író a müvet, hogy benne a jó eszme képviselői diadalra jutnak, a helytelen elvek személyesítői pedig elbuknak. Elolvassuk Arany János Toldiját. Gyönyörködtető költői mű ugyan, mégis tanulhatunk belőle. Megtanulhatjuk, hogy becsületességgel, egyeneslelkűséggel, kitartó, tisztességes, munkával, habár küzdelem árán, mégis elérhetjük célunkat. Van tehát az írásműveknek

1 a célt tekintve is egyszerűbb és költőibb formájuk. Amazok leginkább a prózában, ezek pedig a versben írt művek. A történettel mint eseménnyel az író közvetlen akar tanítani. A verses műveket, vagy költői prózai műveket nem azért készítik, hogy azokkal oktassanak, finom művészettel mégis elérik. Igazi költői művekből az erkölcsi tartalom nem hiányozhatik. Az életet mintegy ideális világításban mutatja be a költő úgy, hogy erkölcsi igazságérzetünket kielégítse. Mily megnyugtató, hogy a jó és gonosz harcában mindig a helyes és igaz győz. Szinte lelkesíti az olvasót, hogy a jó mellett szilárdan kitartson. Ilyesféle célt kell kitűzni annak, aki költői mű alkotására vállalkozik. Nem szabad azonban feledni, hogy a költői tehetség isteni adomány. Különös ihlet kell ehhez. A prózai mű elkészítésére pedig a mindennapi életben is gyakran rá vagyunk utalva. Alig nélkülözheti egy művelt ember, hogy néha valamit leírni, egy eseményt elbeszélni, valamiről másokat meggyőzni vagy valamire lelkesítem, buzdítani nem kellene. Éppen azért a szerkesztés szabályait a hozzánk közelebb eső prózai müveken: a leíráson, elbeszélésen, értekezésen és szónoki beszéden figyeljük meg. Az eljárásmód különben mindkettőnél ugyanaz. Ha tisztában