Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1913

10 A boldogult nem a szó, hanem a tett embere volt. Amit az elmélet helyesnek megállapított, azt ő a gyakorlatban szerzett tapasztalatával kiegészítve, helyesbítve iés egyéniségének megfelelően átdolgozva alkalmazni igyekezett. Szerencsés birtokosa volt a donum didacticumnak, amely Kalasanti Szt. József rendjében tanítási hagyományként évszázadok óta nemzedékről-nemzedékre száll. Szívében ápolta az ifjúság iránti szeretet tüzét, mely nem engedi mesterséggé fajulni a szellem fejlesztésének és a jellem

1 kialakításának (nemes művészetét. Hajlama és tehetsége a nyelvtanítás mezejére állította. Per excellentiam latin tanár volt. Cicero művelt nyelvét szerette legjobban tanítani, ebben aratott legnagyobb — elöljáróitól is elismert — sikereket. Benne nemcsak az ókori műveltség' közvetítésének fejlett eszközét látta, ha'nem megbecsülte nagy értelemfegyelmező és észfejlesztő erejét is. A latin nyelvtanítás e célját alkalmas eszközökkel meg is tudta közelíteni. Mint évek óta az induktiv módszer híve, kiaknázta e módszer minden jó oldalát. Felhasználta a gyerpiek érdeklődését felkeltő eszközöket és értett ahhoz, hogy miként lehet fokozni a párbeszédek elevenségét és a római életet ismertető olvasmányok lebilincselő hatását. De megtartotta a régi módszerből is mindazt, ami évtizedes gyakorlata folyamán jónak bizonyult. Nem mondott le a grammatikai alapnak folytonos gyakorlással való megszilárdításáról, a szókincs emlékezetbe véséséről és a nyelvi nehézségek fokozatos alkalmazásáról. A tömegtanításban annyira fontos osztályfoglalkoztatást tekintélyes fellépésében rejlő fegyelmező képessége biztosította. Fegyelmezettebb gondolkodást követelő tárgyát még a nyelvtani fokon is nem pusztán a szellem művelésére, hanem a kitartás, türelem fejlesztésére, az akarat nevelésére is igyekezett felhasználni. De amint az elvetett mag terméketlen talajon nem szökken kalászba, akkép a latin nyelv ismerete sem közölhető eredményesen középiskolába nem való növendékekkel. Kartársunk ilyenekkel végzett sisyphusi munkájának köszönhette — a sportoló »gyermek század«-ában különben sem ritka — »szigorú« tanár nevét. Szűkebb köbben ugyan, de nem kevesebb lelkesedéssel, szakavatottsággal és sikerrel tanította éveken át a holt latin élő hajtását: a franciát, mint rendkívüli tárgyat. E modern nyelv szerkezetének megismertetése közben sok ügyes módszertani eljárásmódra akadt, amelyet a holt nyelv tanításában sikerrel alkalmazhatott, viszont ennek következetes nyelvi szabályaiban rejlő fegyelmező és következtető képességet fejlesztő ereje eléggé meggyőzte arról, hogy a taodern nyelvtanításban sem mellőzhető, sőt a nyelvtanítás céljának (elérése érdekében egyenest szükséges a biztos nyelvtani jár-