Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1913

11 tasság. így hatott francia, olasz és angol nyelvismerete a latin nyelv tanításában használt módszere fejlődésére és tökéletesítésére. A magyar nyelv és irodalom tanítása különösen a hazafias meg szociális érzés ébresztésére és az állampolgári erények fejlesjztésére nyújtott neki alkalmat. Intézetünk kétszázéves magyarosító munkájában Bite derekasan résztvett. A vegyesajkú Délvidék értelifniségének számos tagja az ő ajkáról leste el a helyes magyar kiejtést, az ő egyéni szemléltető módszerével sajátította el a magyar helyesírást és az ő lángoló hazaszeretete tüzénél gyulladt lelkesedésre s rendüietlen ragaszkodásra Szent István országa iránt. Mint lelkes hazafi, nem elégedett meg holmi lágymeleg érzéssel, melyet csak az önérdek vagy érvényesülés vágya szít fel olykor hamar ellobbanó szalmalánggá, hanem a haza boldogságáért dolgozó, nemzeti vívmányainkért szükség esetén síkraszálló hazaszeretetet igyekezett tanítványai szívében ébreszteni. Az életbe induló tanítványait könnyes szemmel kérte, hogy a lángot, amelyet, ha nem is mindegyikben, ő gyújtott, de tőle telhetőleg valamennyiben éleszteni igyekezett, ne engedjék kialudni »sem a férfikor delén, sem az öregkor alkonyán, még felsőbb kegysugár árán sem«. Elvárta, hogy növendékei büszkén vallják magukat a magyar nemzet tagjainak, amelynek annyi jeles embere volt és századokon át őrt állott a keresztény Europa műveltsége mellett. Helyes gyakorlati érzéke nem engedte, hogy nyelvünk és irodalmunk tanításában, egyáltalán tanári működésében pusztán ismeretet közöljön. Szeme előtt lebegett Szent Atyánk jelszava : »Scientia ornat, virtus toron at«. Tudta, hogy az élet nem annyira szépeszű, mint inkább nemesszívű, munkabíró embereket kíván. E cél szolgálatába állította a tanulmányokban rejlő összes nevelő-oktató mozzanatokat,hogy ezek helyes felhasználásával az ösztönöknek és érzékeknek engedelmeskedő gyermekből a szív és ész szavának engedő ifjút, majd' akaratedzett férfit neveljen. E munkát a nyelvtani tanítás fokán a figyelemre és kitartásra való szoktatással kezdte, az irodalmi tanítás fokán a magyar és klasszikái remekművek alaki, tárgyi és erkölcsi szépségének kiemelésével, megértetésével és megkedveltetésével folytatta s helyes világnézetre való neveléssel fejezte be. Egyeneslelkű, munkaszerető, más meggyőződését tisztelő, de mindenekelőtt becsületes nemzedék volt nevelési eszményképe. 1905-ben végzett tanítványaitól, akikben 8 évi osztályfőnöksége alatt egyenes magyar lelke képét és hasonlatosságát törekedett kialakítani, a boldog viszontlátás reményében vált el. Atyai szíve boldogsággal és büszkeséggel telt el, valahányszor boldogulásukról hallott. Hő vágya, hogy neveltjeinek beszámolóján, tízéves találkozóján irészt vehessen, nem teljesült. A halál fagyos lehellete idő