Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1912

36 nően kidülleszteni, mint a kis gyermekek szokták, mikor szavalnak. Bizonyos esetben azonban szükség lehet rá, ha az öntelt, büszke embert akarjátok utánozni. Sokat tanulhattok e tekintetben megyfigyelésből. Vizsgáljátok a különböző emberek testtartását, nézzétek meg azoknak képmásait, szobrait, akiknek jellemvonását ismeritek a történelemből ; megfelelő körülmények között próbáljátok azt a helyzetet utánozni. Vannak az állással kapcsolatban még olyan szabályok, melyek talán maguktól értetődnek, de közületek többet mégis kell rá figyelmeztetni, mert a rosz szokás hamar úrrá lesz s ha kezdetben nem figyeltek rá, később nem tudtok tőle szabadulni. Ilyen például, mikor valaki izgatottságában a nadrágját rángatja, vagy mereven kifeszített ujjait úgy odaszorítja a lábához, mintha keze oda nőtt volna. Volt olyan is, aki ökleit úgy összeszorította, mintha valakit meg akart volna verni. A testtartásnál megint csak a természetességre hivatkozom. Nem szabad sem a kéznek, sem a lábnak merevnek lenni. Amint helytelen az ok nélkül kidüllesztett mell, épp oly hibás a görbült testtartás. A természetesség mellett nyugodtságra kell még törekednetek. Ez a figyelmeztetés sem ok nélküli. Gondoljatok csak vissza, mikor mosolyogtunk a szavalón, aki nem tudta kezeit hova tenni, egészen tehetetlen volt velük. Talán könnyebb helyzetben van, aki asztal mellett szaval, mert könnyedén ráteheti kezeit az asztalra, erősen rátámaszkodni azonban nem szabad. Asztal nélküli állásnál esetleg könyvet tarthat a szavaló balkezében. 5. Fiz előaöds. Az említett külső körülmények s azonkívül az arcjáték, taglejtés hozzájárulhatnak a szavalás sikeréhez. Az igazi hatás titka azonban a hangban van. Ezzel kell legtöbbet foglalkozni, ezt kell leginkább fejleszteni, különféle érzelmek festésére alkalmassá tenni. Többnek közületek határozott érzékük van az előadáshoz. Azoknak majdnem fölösleges az elméleti utasítás, de mégis olvassák el megjegyzéseimet s tudatosan próbálják hangjukat fejleszteni. Élénk és erős megfigyelésre van e célból szükség. Tanuljatok a • jó előadóktól, hiszen van alkalma mindenkinek egy-egy ügyes szavalatot hallani. Inkább azt mondom tehát el, mire figyeljetek ilyen esetben. A meghajlás után a szavaló nyugodtan végigtekint a közönségen s azután mondja a címet. De hogyan? Már a cím hanghordozásával, a kiejtéssel jeleznetek kell valamit. Jelezni kell a költemény jellegét. Nem szabad tehát a címet közömbösen, lélek nélkül mondani; meg