Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1912

37 kell keresni azt a hangot, mely a költemény hangulatának, a benne levő gondolatoknak megfelel. Elárulok itt valamit, ami a sikerült szavalásnak a titka. Legyen hangotokban érzés nemcsak a cím kimondásánál, hanem az egész költeményen végig. Bele kell illeszkedni a költő, vagy a költeményben szereplő személyek érzés világába, helyzetébe. El kell képzelni, mit akart kifejezni a költő, minő körülmények közt beszélnek a szereplő személyek. Ha ezt teszitek, könnyen eltaláljátok a megfelelő hangot és hanghordozást. Még van valami, amit megint figyelmetekbe ajánlok: a természetességet. Már beszédben nagyon csúnya az affektálás, hát még a szavalásnál. Sokan azt gondolják, ha szavalnak, más hangon kell beszélni, mint rendesen. Ezért nem tudnak szabadulni attól az éneklésszerü, egyhangú előadástól. Igen elterjedt hiba volt ez köztetek. A kezdő szavalók rossz szokása az éneklés mellett még az is, hogy a ritmikusságot kiéreztetik, mintha ütemre beszélnének. Az ilyen szavalás hatás nélkül marad. De nemcsak a hibáitokra figyelmeztetlek benneteket, hanem főbb vonásokban az eljárást is összefoglalom. Ha átértettétek a költeményt, ha megvizsgáltátok a műfaj sajátságait, meg kell keresni az úgynevezett alaphangot, mely a költemény természetének megfelel. Előzőleg azonban már ismernünk kell hangterjedelmünket, ismernünk kell részleteiben is a költeményt. Ki kell számítanunk, mennyire kell s mennyire tudunk emelkedni, vagy mélyebbre szállni hangunkkal. Ha csak emelkedést kiván a költemény természete, akkor mélyebb lehet az alaphang, megfordítva magasabb. De nem szabad hangunkkal egyik irányban sem túlságba menni, mert úgy a magas, mint a mély hang erőltetve idétlen lehet. Az alaphang megválasztásánál, meg az előadás folyamán vegyük még figyelembe : Egyszerűen elbeszélünk, vagy leírunk-e ? Utánozzuk-e valakinek a beszédét ? Ki beszél V Minő körülmények között ? Tisztában kell lennünk az illető korával, lelki világával, műveltségével. Máskép beszél a fiatal, máskép az öreg; az egyszerű ember beszéde elüt a műveltétől. Például gyermeket kell utánoznotok. Annak beszéde talán magasabb, gyorsabb, nem olyan nyomatékos, sőt éneklésszerű, vontatott is lehet. A férfi hangja határozottabb, középmagasságú, erőteljesebb; viszont az öreg mélyebb, gyönge, elhaló hangon beszél. Más a beszédmodoruk a különböző társadalmi osztály embereinek, vagy egyes vidéken lakóknak. Ki ne ismerné közületek a németes kiejtést, vagy a cigány beszédét. A körülményeknek megfelelően tehát erős vagy gyönge, kemény